• MaNcs 10. évf. 13. sz. (1998. 04. 02.)

    "Ugyanazt a csepűt rágjuk" (Bálint András, az új Nemzeti Színház igazgatója)

    Szombaton lefektették az épület alapkövét az Erzsébet téren, hétfőre - miként az intézmény pillanatnyilag miniszteri főtanácsadónak címzendő és egy évig még a Radnóti Színházat is vezető direktora a Narancs-interjú közben, egy rádióriportertől, élő adásban értesült róla - meg is fújták a benne lévő, 1965-ös évjáratú tokajival egyetemben. Nem volt elég mélyen a földbe ásva.

    1998 / 13
  • Eörsi István: OptiPista (Mellékjelenségek)

    Lezajlott a roppant országos jelentőséggel bíró ügy, melynek családi belügynek kellett volna maradnia. Egy tizenhárom éves kislánynak nem kell akarata ellenére világra hoznia gyermekét. A legájtatosabb szándéknak sem sikerült jogi személlyé varázsolnia egy méhmagzatot százezer forint segítségével.

  • Jaksity György: Tőzsde

    Mark Twain valószínűleg azt mondaná, hogy a március nem szerencsés hónap tőzsdei befektetésekre, szerintem ettől függetlenül jó alkalom az éves jelentések elolvasására. Ezek közül is kiemelkedik (nem véletlen, hogy már másodszor írunk róla) a Warren Buffett által "kormányzott" Berkshire Hathaway beszámolója.

  • Kálmán C. György: Magánvalóság

    Az élet bonyolult. (Ez itt egy nagy igazság, olykor szolgálok majd ilyenekkel kedves olvasóimnak, csekély ajándék.) De az is lehet, hogy nem maga az élet bonyolult, hanem nyelvileg tájékozódni, részt venni benne, megformálni, alakítani, megragadni, az a nehéz.

  • Kovács András: Lassú őrlődés (A Soáról szóló vatikáni dokumentumról)

    Egy kérdőíves felmérés során 1995-ben a magyar felnőtt lakosság 23 százaléka értett egyet azzal a kijelentéssel, miszerint "Jézus Krisztus keresztre feszítése a zsidók megbocsáthatatlan bűne", és a felnőtt magyarok 17 százaléka gondolta úgy, hogy "a zsidók szenvedése Isten büntetése volt".

  • Occident expressz

    Hétfőn megkezdődött az Európai Unió bővítési folyamata: hétfőtől magyar diplomaták hosszú hónapokig hallgathatják majd, hogy mi fán terem az EU jogrendje, és hogy hogyan kéne a mi jogrendünket hozzá passzítani végre; későbbre a duma mellé valami lóvé is be lett ígérve, de nem sok (évi 3 milliárd ECU), viszont sokaknak kell rajta osztozni, és a szétosztásával többek között a PHARE-t bízták meg, azt a szervezetet, amelyről nem is olyan rég derült ki, hogy a segélyprogramjaira szánt összegek nagy része valami módon nyugati zsebekbe vándorol vissza.

  • Troglodita-induló

    Borges írja a trogloditákkal kapcsolatban (mitológiai törzs, földbe vájt barlangokban élnek, és halhatatlanok, de rendesen öregszenek, halhatatlanságuk oroszlánrészét szenilitásban töltik), hogy a trogloditák olyan hülyék, hogy egyszer egy troglodita beleesett egy gödörbe, és a többi trogloditának hétszáz évig nem jutott eszébe kihúzni onnan.

  • Politikai hírek

    Abortuszügy: folytatás

  • Kulturális hírek

    Színházi világnap: alapkő és díjDrámaírók köszöntő szavai és egy 33 színész által előadott Petőfi-vers elhangzása után szombaton az Erzsébet téren ünnepélyesen lerakták az új Nemzeti Színház alapkövét.

  • Ukrán választások : Dnyeper és vér

    Ukrajnának ez a rendszerváltás-dolog a nagy ká-európai átlagnál kevésbé jött össze: privatizáció nista, igazi pártrendszer nista, valódi parlamentarizmus nista, sőt még abban sem lehet biztos az ember, hogy az egész ország (vagy a fele legalábbis) nem kéredzkedik-e vissza egy szép napon a Szovjetunióba, vagy minek híjják, ami a helyén maradt.

  • Hírműsorok a tévékben: Egy átlagos csütörtök

    Azt, hogy mit érdemes megtudni Magyarország egy napjáról, azt elsősorban a hírműsorok szerkesztői döntik el. A MaNcs-ot a Kuzma-ügy legújabb fejleményei arra késztették, hogy górcső alá vegyen néhány híradót. Az ezredes halála után néhány napig mindenki azt hihette, van egy öngyilkos rendőrtiszt, van hivatalos nyilatkozat az ő magánéleti problémáiról, oszt annyi.

  • Az abortusz-ügy: Jogi eset

    A dávodi kislány, P. Katalin abortusza körüli viharok arra utalnak, hogy az igazságszolgáltatás és a politika képviselői olykor meglehetősen bizonytalanul mozognak a jog területén. Innen nézve nem véletlen, hogy a nyilvánosság kényszerítette az ügyben illetékeseket az észlelt törvénysértések feltárására.

  • Sikertelen tévéelnökjelölt-választás: A pártatlanság vélelme

    Több posztszovjet tagköztársaság államfőjét könnyebb és elfogulatlanabb dolog hatalomba iktatni, mint a közszolgálati Magyar Televízió törvényes elnökét, amely intézmény pártatlanságát hét politikai párt garantálja.

  • Horn Gyula a Közgázon: Lapossági fórum

    "Mindenkinek a figyelmébe ajánlom, hogy a Duna lefelé folyik." Ez a Bős-ügyi megnyilatkozás csak egy apró mozzanat volt a miniszterelnöki másfél órából, amit már azért is érdemes volt végigülni, mert mégiscsak más Horn live, mint amikor egy fél percet benyomnak belőle a híradóba.

  • Clinton Afrikában: Szerecsenmosdatás

    Clinton tizenkét napos Szahara alatti, vagyis fekete-afrikai körútja csak felületes ránézésre népszerűségnövelő szafári, amit jól előkészített a rabszolgás Spielberg-film, az Amistad bemutatása. Ilyen hosszú időt amerikai elnök még nem töltött a kontinensen, és a felhajtás is látványos: majdnem nyolcszáz kísérő, miniszterek, képviselők, üzletemberek és természetesen újságírók, számolatlanul.

  • Könyv: Kis zsidó pornográfia (Szántó T. Gábor: Mószer. Két kisregény.)

    Meglepő lenne-e, ha kiderülne, hogy a zsidó hitközség egyik legfőbb tisztségviselője a kommunista rendszer spiclije volt? Lenne-e, és ha igen, pontosan milyen típusú felháborodás lenne abból, ha a Szombat című zsidó kulturális folyóirat tényfeltáró cikket közölne arról, hogy egy főrabbi nemcsak a III/III-as ügyosztály jelentéstevője, de a keletnémet Stasi megbízható embere is volt?

  • "Pesti vagyok" (Yoko Ono kiállításszervező)

    Nemrégiben egy japán támogatással végzett felmérés azt firtatta, hogy mit tudnak az amerikaiak Japánról. Arra a kérdésre, hogy ki a három leghíresebb japán, a legtöbben Yoko Onót nevezték meg, hírnevét a Beatles széthullásához kötve.

  • Klezmerpunk-antikvárium: Többfunkciós bagoly

    Ha egy félműveltségi vetélkedőn nekem szegeznék a kérdést, hogy melyik az a hely Budapesten, ahol össze lehet futni a Joel Rubin Jewish Music Ensemble hegedűsével, amint épp a Mumin nevezetű punkzenekar énekesével sörözik, hát még hosszú mélázás után sem válaszolnám azt, hogy a Népszínház utcai antikvárium.

  • Három a brazil (Arto Lindsay)

    Tavaly ősszel, miután kijött a második bossa novás albuma, tele lett Artóval a nyugati szakirodalom. Jogos a tíz pont, az év egyik kimagasló produkciójáról volt szó valóban. Húsz év sziszifuszi meló után Arto Lindsay befutott.

  • És különben is (Fred Hersch a Zeneakadémián)

    "Herschnél talán csak Monk tudta lebilincselőbben játszani a darabjait" - olvastam a St. Paul Pioneer Pressben. A Jazziz szerint "csak a legmagabiztosabb előadók képesek így a gondolataikat más szavaival tolmácsolni". Vagy.

  • Magyar asztal

    Legyen múzeum, színház vagy éppen dal, ha valamire azt mondjuk, "nemzeti", a legkevesebb, hogy lelkünk ragyog, testünkön pedig ünneplő feszül. Már csak a tűzijáték hiányzik. Az 1896-ban megnyílt Nemzeti Szálló esetében valamennyire más a helyzet, 1929-ig ugyanis Réminek hívták tulajdonosa, Rémi Róbert nyomán, de jött az új főnök, Dénes József, aki átkeresztelte a hotelt.

  • Hoki-vb, C csoport : Helyi hősök

    Erős volt pedig a pszichés nyomás: még a Stopli magazin Buli című melléklete is esélyesnek hozta ki a magyar válogatottat. Márpedig magyar válogatottra, de bármilyen magyar csapatra, nagyobb veszély nem bír leselkedni, mintha esélyesnek kiáltják ki.

  • Foci-vb a hálón: Off-site

    A labdarúgó-világbajnokság nemcsak a FIFA és a multinacionális média gigantikus biznisze, az informatikai ipar is alaposan rástartolt a várakozások szerint 37 milliárd tévénézőt vonzó eseményre.