SZEMREVALÓ - Interjú

A monoklis

Gordian Maugg filmrendező
szerző
Köves Gábor
publikálva
2017/38. (09. 21.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Hogyan született meg Fritz Lang első és egyben leghíresebb hangosfilmje, az M – egy város keresi a gyilkost? Erre keresi a választ a Fritz Lang című játékfilm, a Szemrevaló fesztivál nyitófilmje. A rendezővel telefonon beszélgettünk.

Magyar Narancs: A kortársak és az életrajz­írók egybehangzó véleménye szerint Fritz Langnak nem kellett a szomszédba mennie egy kis szadizmusért. Az M főszereplője, Peter Lorre hogyan viselte a rendező kíméletlen természetét?

Gordian Maugg: Lang cudarul bánt Lorréval, aki ezért rendesen meg is gyűlölte őt. A forgatással egy időben Lorrénak színházi próbái voltak a berlini Volksbühnében, de Lang akkor sem akarta elengedni, amikor épp nem volt rá szüksége. A forgatáson sem kímélte, a filmvégi jelenetet, amikor a bűnözők erőszakosan letaszigálják az elfogott gyerekgyilkost a pincébe, több mint hússzor ismételtette meg.

MN: Valószínűleg már sosem fog kiderülni, hogy Fritz Lang lelőtte-e az első feleségét vagy az asszony öngyilkosságot követett el, de a filmje mintha azt sugallná, hogy gyilkosság volt.

GM: Bizonyítékaim természetesen nincsenek. Lang soha, egy szót sem ejtett az esetről, én egyetlen visszaemlékezést olvastam Lang közeli barátjától, a filmkritikus Lotte H. Eisnertől. Eisner az Ich hatte einst ein schönes Vaterland című könyvében leírta, hogy szerinte mi történt aznap este Langék otthonában. Lang felesége, Lisa Rosenthal mellkasi, lőtt sebet szenvedett, miközben egy szobával arrébb Lang a szeretőjével, későbbi második feleségével és forgatókönyvírójával, Thea von Harbouval hált a kanapén. Az esetet balesetnek nyilvánították. Nem furcsa, hogy a korabeli napilapok egy szót sem ejtettek a híres rendező feleségének haláláról? Egy árva cikk sem jelent meg a témában. Valaki segített Langnak eltussolni az ügyet, legalábbis én így gondolom. Lang rengeteg pénzt termelt ez idő tájt a film­iparnak, rendkívül befolyásos ember volt.

MN: Az M gyerekgyilkosát a düsseldorfi vámpírként emlegetett sorozatgyilkos, Peter Kürten ihlette. A valóságban Lang és Kürten sosem találkoztak, de a filmjében sor kerül a találkozóra.

GM: Biztos benne, hogy nem találkoztak? Lang nem csak a filmjeiben volt mestere a történetszövésnek, privátim is nagy mesélő volt, mindig úgy adta elő a vele történteket, ahogy az a leginkább a hasznára volt. Amikor Amerikába menekült a nácik elől, azt a sztorit vezette elő, hogy komoly félnivalója volt a náci rohamosztagosoktól, és hogy Joseph Goebbels személyesen kérte fel, hogy álljon a német filmipar élére. Félelmetesnek mondott találkozását a birodalmi propagandaminiszterrel több interjúban is részletesen ecsetelte. Goebbels naplóiban azonban egy sor sincs Langról, és Langot sosem zaklatta az SA. De amikor Amerikában telepedett le, jól jött egy erős történet, hogy el tudjon helyezkedni a filmiparban. Az M körüli történetek is hasonlóképp alakultak. Amikor a filmet 1931-ben Berlinben bemutatták, mindenki biztosra vette, hogy azt természetesen Kürten ihlette, Lang azonban, akinek kifejlett zsenitudata volt, elfogadhatatlannak tartotta volna, ha ki kell mondania, hogy nem az ő fejéből pattant ki az egész történet. A bemutató idején mindenhol azt nyilatkozta, hogy a filmemnek semmi köze Kürtenhez. A hatvanas években azonban már más szelek fújtak, s immár Lang büszkén állította, hogy nagyon is találkozott Kürtennel.

MN: Az utókorra maradt történet szerint Lang azzal igyekezett elhárítani Goebbels ajánlatát, hogy bevallotta; félig zsidó. Mire Goebbels azt felelte volna: Herr Lang, azt mi döntjük el, hogy ki a zsidó. Akkor ez sem így esett meg?

GM: Jobb, ha ebben is kételkedünk. A Lang által terjesztett verzióban a Goebbels színe elé rendelt filmrendező már a találkozó során elhatározza, hogy még aznap elhagyja Németországot, és Párizsba megy. Lang még a hatvanas években is azt mesélte, hogy hazament Goebbelstől, összepakolt, és az esti expresszel meg sem állt Párizsig. Ma már tudjuk, hogy ez nem volt igaz. Halála után az útlevelét az özvegye a berlini filmmúzeumra hagyta. Ebben pedig az áll, hogy Lang nem 1933 januárjában hagyta el végleg Németországot, ahogy állította, hanem abban az évben többszöri ki- és beutazást követően november végén.

MN: A filmjében Langot kurvázó-kokainozó alakként láthatjuk. Hiteles az ábrázolás?

GM: A húszas-harmincas években minden fogorvosnál lehetett kapni kokaint, fájdalomcsillapító gyanánt. Ami a prostituáltakat illeti, ugyancsak Lotte Eisner írja, hogy Lang már a hatvanas évei vége felé közeledett, de gyakran látogatták kurvák Los Angelesben.

MN: Lang elválaszthatatlan volt a monoklijától is, a filmje tanúsága szerint igazi piperkőc volt, aki az ágyban, a legintimebb helyzetekben sem vált meg tőle.

GM: A monoklinak volt funkciója, hiszen Lang a bal szemére megsérült a fronton, az első világháborúban, aztán persze beépítette ezt is a Lang-imázsba. Kortársa, Kurt Tucholsky, a nagy publicista egy egész írást szentelt a híres monoklinak, ez állt benne: semmi sem olyan nevetséges, mint az, ahogy Fritz Lang a monokliját hordja.

szerző
Köves Gábor
publikálva
2017/38. (09. 21.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj