„Született egyfajta remény” - Babos Attila és Nimmerfroh Ferenc, a Szabad Pécs portál szerkesztői

szerző
Nagy Gergely Miklós
publikálva
2017/32. (08. 10.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Bekebelezték a vidéki nyomtatott sajtót a Fidesz potentátjai – az utóbbi hetekben került sor a maradék öt nem fideszes megyei lap kormánypárti irányultságú tulajdonosváltására. Teljes a tarolás, ám akadnak, akik megpróbálnak független sajtót csinálni vidéken. Igény van rá.

Április óta működik egy kis hírportál Pécsen, amelyben nemhogy nincs benne a kormány keze, de a fideszesek sokszor prüszkölnek tőle. A Szabad Pécs (szabadpecs.hu) négy alapítója közül hárman Mészáros Lőrinc feltűnésével kényszerültek távozni a Dunántúli Naplótól: Nimmerfroh Ferenc felelős szerkesztő volt, Katus Eszter és Babos Attila újságírók, hozzájuk csatlakozott Mester Zoltán. Ha kell, a viharkárokról tudósítanak, megírják, ha új kutyastrand nyílt a környéken, beszámolnak a közúti balesetekről – meg arról is, ha az önkormányzatoknál, városi cégeknél probléma akad. Nincs rajtuk szájkosár, írnak tényfeltáró anyagokat is, egyelőre otthonról, közös szerkesztőségi helyiségre még nem futja. De nem pesszimisták, sőt, úgy vélik, épp az ellenszél ad nekik lendületet.

Magyar Narancs: Mielőtt megérkezett Mészáros Lőrinc a Dunántúli Naplót tulajdonló Mediaworkshöz, volt-e rajtatok politikai nyomás? Mennyire tudtatok szabadon dolgozni?

Nimmerfroh Ferenc: Amióta a Naplónál dolgoztam, politikai nyomás mindig volt. A szocialisták alatt is becsörögtek politikusok, de ez amolyan joviális, vidéki alapon ment. Mondjuk Toller László (a szocialista politikus 1998-tól 2006-ig, súlyos autóbalesetéig volt Pécs polgármestere – a szerk.) fel-felhívott újságírókat, ha valamelyik cikkel „baja volt”. Minden megyei lapnál más volt helyzet, volt, amelyik függetlenebb tudott maradni – ez főszerkesztő- és csapatfüggő volt. Számított, hogy az újságíróknak milyen erkölcsi tartásuk volt, és az is, hogy mennyire voltak megfizetve. Ilyen szempontból mi jó helyzetben voltunk, de 2010 után évről évre egyre nagyobb lett a nyomás. Sokszor nem is konkrét cikkekre, hanem témákra mentek, hogy mivel hogyan foglalkozzunk. Úgy mondták, hogy ezzel a témával „lokálpatrióta” módjára bánjunk, azaz ne kritizáljunk, legyünk „pozitívak”. Ez azonban alattam nem járt sikerrel. Ilyenkor elkezdődött a húzd meg, ereszd meg, de végül az újságíró fejében és a szerkesztői asztalnál dőltek el a dolgok. Ezeket a helyzeteket a Springer-korszakban ki lehetett játszani. Aztán 2014 őszén, a Mediaworks belépésével rossz érzésünk támadt. Lehetett érezni a fideszes vonalat, a központi oldalak – belpolitika, gazdaság, külpolitika – tematikájából látszott ez, de azoknál a részeknél, amit mi állítottunk elő, nem jelent meg. (A Heinrich Pecina tulajdonában álló Mediaworks 2014 októberében alakult meg, miután megvásárolta az Axel-Springer és a Ringier lapjainak egy részét, így például nyolc megyei napilapot. Ehhez vásárolt újabb négyet 2016 szeptemberében a Pannon Lapok Társaságától. A Mediaworks október 8-án megszüntette a Népszabadságot, majd a vállalat részvényeit október 25-én az azóta Mészáros Lőrinchez került Opimus Zrt. vásárolta meg – N. G. M.)

Babos Attila: A hatalom ugyanolyan mindenkor: ami nem tetszik neki, azt megpróbálja befolyásolni. A szocialista kormány alatt sokat írtam a tervezett pécsi lokátorról, akkor miniszteri szintről volt megkeresés velem kapcsolatban. De akkor olyan világ volt, hogy vezetői szinten mögém álltak. (A megyei lapok utóbbi éveiről szóló riportunkat itt olvashatják.)

Nimmerfroh Ferenc és Babos Attila

Nimmerfroh Ferenc és Babos Attila

 

MN: Hogyan reagált a pécsi szerkesztőség, amikor tavaly ősszel belépett az Opimus?

Nimmerfroh Ferenc: Volt, aki áltatta magát, hogy nem lesz ez olyan kemény, hagyják, hogy menjen minden a régiben. Többen voltak, akik úgy gondolták, vége a dalnak.

Babos Attila: Addig, ha mondjuk leszakadt az önkormányzat felújított fala, amiről kiderült, hogy azt a polgármester unokatestvére építette háromszoros áron, meg lehetett írni. Az volt a fontos, hogy a minden megyében olvasható oldalakon legyen szó a kormányinfóról, az új szocpolról, meg persze a migránsokról. Amikor jött az Opimus, a legvalószínűbbnek azt tartottuk, hogy átveszik a hatalmat, az volt a kérdés, hogy mikor és meddig mennek el. Az átvétel óta rendes helyi hírek nincsenek is a lapban.

Nimmerfroh Ferenc: Mentek már a pletykák. Augusztusban Attila szólt, hogy azt beszélik a városban, megvan már az utódom.

Babos Attila: Nekem már az Opimus előtt is olyanokat mondtak a Fidesz közeléből, hogy „hallom, mész a levesbe”.

Nimmerfroh Ferenc: Számomra a legszörnyűbb nem is a decemberi eltávolításom volt, hanem az, hogy mennyire nincsenek egymásért kiálló közösségek Magyarországon. Az elég súlyos, hogy egy szerkesztőségnek egy árva szava sincs ilyen helyzetben, hogy nem zár össze a csapat, amikor nyilvánvalóan politikai okok miatt lesznek személyi változások. Persze akadt olyan munkatársam, aki eljött hozzánk elköszönni, de jellemző, hogy a kocsijával nem mert megállni a házunk előtt. Mások is szolidarizáltak velünk, de mindenki csak informálisan.

MN: Esetetekben hogyan történt az elválás?

Nimmerfroh Ferenc: December elsején felhívtak a budapesti központba más megyei lapok vezetőivel együtt, ahol hatunkat leültettek, majd bejött Liszkay Gábor, és mondta, hogy nem számítanak a munkánkra. Lehet perelni, ha akarunk, de ők inkább közös megegyezést javasolnak. Ebbe belementünk, és végkielégítéssel távoztunk.

Babos Attila: Majdnem 13 évet dolgoztam a Naplónál. Annyit mondtak, hogy nem kívánnak velem tovább dolgozni, kész. Formailag ez is közös megegyezés volt, valójában azonban kirúgás. Bizonyítani nem tudom, de beszélték: ki volt adva, hogy néhány újságíróval nem akarnak együtt dolgozni, ennek alapja részben a politikai sértettség lehetett, amolyan „rosszat írtál rólunk” alap. De tudták azt is, hogy Ferivel, Eszterrel és velem nem tudtak volna együtt dolgozni. Kellemetlen percektől kímélték meg magukat.

MN: Mennyire volt egyértelmű ezek után, hogy a médiában maradtok?

Nimmerfroh Ferenc: Nálam egyáltalán nem. Ősszel már próbáltam máshol tájékozódni, de akkor a Népszabadság szűnt meg, és rászakadt egy csomó újságíró a piacra. Aztán más irányba nézelődtem. De Attilával tartottuk a kapcsolatot, tudtam, hogy szervezkedik, ekkor mondtam neki, hogy beleállok ebbe én is.

Babos Attila: A Szabad Pécs neve már ősszel megvolt a fejemben. Az elején egyszemélyes projektben gondolkodtam, aztán szóltam Esztinek és Ferinek, így lett végül hírportál. A Szabad Pécs koncepciója, formája alapján fontos és érdekes hírekre koncentráló oldal, nem blog és nem ellenzéki oldal, nem sértettségből vagy bosszúból írjuk. Ez nem Fidesz-ellenes portál, kizárólag szakmailag rendben lévő, független hírportált akarunk csinálni, amely a mindenkori hatalom és kormány kontrollja. Emellett elsősorban tájékoztatni akar, úgy, hogy közben a minimális piszkokat is lesöpörjük a vállunkról. Egy önkormányzati cégvezető ne pattogjon, hogy ő mennyit hirdet nálunk, és hogy akkor miket írunk róla. Ez rendszeres volt máshol is, mi a Naplónál ilyenkor futottunk még két kört, és lehoztuk az anyagot. Nonszensz, ami a hirdetések körül folyik a megyei lapoknál. A hirdetők egy része úgy gondolja, hogy a hirdetés mellé egy kicsit a lapot is megvette, ezért beleszólhat, ha őt érintő közéleti cikket írunk. Amikor ezt önkormányzat, városi cég, de akár az egyetem csinálja, az minősített eset: gyakorlatilag az én pénzemen, közpénzen zsarol engem azzal, hogy elviszi a hirdetést, ha rosszat írok róla.

Nimmerfroh Ferenc: Sajnos, ez alap volt. Rettenetesen boldog vagyok, hogy ettől megszabadultam, és nem kell ezekkel az emberekkel alkudoznom, hogy átmenjen a cikk, mert a munkám jó része az utolsó években már ebből állt.

MN: Mi volt a legolvasottabb cikketek?

Nimmerfroh Ferenc: Sokáig a Póré Laciról szóló anyagunk volt ez (Póré László főszerkesztő-kiadóvezető Nimmerfroh Ferenccel együtt távozott, majd nyitott egy utcai kolbászost, most ebből él – N. G. M.). Aztán Attila két hírt egymás mellé tett, egy, hogy megszűnik a sárgacsekk-befizetések anonimitása, a másik, hogy a felcsúti utánpótlásért alapítvány nem adja ki, kitől kap tao-pénzt. Az volt a címe, hogy Nem fog örülni! És akkor még finomak vagyunk! Mutatunk két, egymástól látszólag teljesen független hírt! Nekem ez „tizenkettő egy tucat” cucc volt, gondoltam, lesz rajta pár ezer kattintás, de elkezdett pörögni a Facebookon – a mi olvasóink főleg onnan jönnek –, és 60 ezerig felment. Ez egy helyi oldalnál kiemelkedő, körbement az országban, mindenhonnan jöttek rá.

MN: Mit tudtok az olvasóitokról?

Nimmerfroh Ferenc: Eleinte csak pécsiek olvastak minket, de aztán a megye más városai­ban is: Komló, Szigetvár, Mohács, aztán a szomszéd megyében is. Budapestről napi több ezren jönnek, de más nagyvárosokból is, némileg meglepő módon. Pécstől távol is ismernek minket, váratlan helyzetekben kapunk pozitív visszajelzéseket. Áttörtünk egy falat, talán azért, mert szimbólumai lettünk ennek a helyzetnek. Pécsen sokan nem mernek a munkahelyükön olvasni minket, pláne nem lájkolnak, mert annak következményei lehetnek.

MN: És mi volt a legfontosabb, tényfeltáró anyagotok?

Babos Attila: Nem klasszikusan tényfeltáró anyag volt, de fontos cikk Karesz atya sztorija. Ő maga vallott a püspöknek arról, hogy egy gimnazista fiúval volt, vagy van is még viszonya, le is mondatta az egyházmegye. Ezt tőlünk tudta meg az országos sajtó. Nem sokkal később leváltották a mohácsi plébánost, nem tudott elszámolni a rábízott pénzzel, ezt is mi írtuk meg. De a pécsi csőd sztori is fontos.

Nimmerfroh Ferenc: Hatásában az volt a legerősebb. (A portál még májusban írta meg, hogy gond van a pécsi zárszámadással, az csak kormányzati támogatással lehet meg, akkora a hiány. Ezután a közgyűlésen kiderült, hogy a hiány 5 milliárd forint. Az ülésen civilek molinót feszítettek ki, és Páva Zsolt és Mészáros Lőrinc arcképével ellátott játék pénzzel szórták nyakon a képviselőket. – N. G. M.)

Babos Attila: Amikor megírtuk, hogy gond van a zárszámadással, a város láthatóan hárítani kezdett. Páva Zsolt csak a közgyűlésen ismerte el a hiányt.

Nimmerfroh Ferenc: Azzal jött az önkormányzati sajtó, hogy a „balliberális blog” a zárszámadáson „rugózik” már hetek óta. Ők nem is írták a hiányt.

Babos Attila: Próbáltam pár nap múlva Pávától nyilatkozatot kérni, loholtam utána, azt mondta, akkor nyilatkozik, ha jól viselkedünk. Később egy sajtótájékoztató után ismét rákérdeztem, akkor nagyjából elismerte, hogy gond van. Megvolt az infóm, hogy revizorok vizsgálódnak a városházán pár napja, ezt is elismerte, csak a „revizor” szót kerülte, és azt mondta, nem jöttek, hanem hívta őket.

MN: Ezt leszámítva, hogyan áll hozzátok a városvezetés?

Babos Attila: Hónapok óta nem kapunk választ. Semmire. Úgy tesznek, mintha nem is léteznénk, a sajtótájékoztató az egyetlen, ahol még kérdezhetünk.

Nimmerfroh Ferenc: Tudjuk, ki van adva, hogy nem szabad velünk foglalkozni. Meg kell várni, amíg kifulladunk, ez a stratégiájuk.

MN: Miből csináljátok az újságot? Ez még mindig a saját pénzetek, vagy pár hónap után már fel tudtok hajtani némi forrást?

Babos Attila: Most már érkezik némi pénz „kívülről” is a közösségi finanszírozós kampányunk nyomán. Az elmúlt egy-másfél hónapban kaptunk pár százezer forintot. Jelenleg mindenki ingyen dolgozik, én be vagyok jelentve a céghez ügyvezetőként, szóval ki kell fizetnem a járulékokat.

MN: Mi a hosszú távú koncepció? Nyilván az lenne az ideális, ha meg tudnátok ebből élni.

Babos Attila: Több lábon fogunk állni. Egyrészt a közösségi finanszírozásban komoly potenciál van…

Nimmerfroh Ferenc: Megértették az embe­rek, hogy ez fontos, és a független sajtóért fizetni kell. Vannak már, akik beállítottak előfizetői díjat minden hónapra, annyit, mint egy megyei lap előfizetésére. Ezenkívül jöttek nagyobb adományok is.

Babos Attila: Ehhez jöhetnek hirdetések, mert még mindig vannak vállalkozók és talán nagyobb cégek is, akik mernek hirdetni. Pályázni is lehet, az is lehet egy láb, és az 1 százalék. Kiegészítő jelleggel mellé is dolgozunk (Babos Attila a Magyar Nemzetnek, Katus Eszter pedig épp lapunknak tudósít – N. G. M.), de próbálunk nagy donort, azaz támogatót behozni, legalább egyet, de ha lehet, akkor többet is. Tárgyalásban vagyunk.

MN: Bejelentkeznek, hogy látják, mit csináltok, tetszik nekik, vagy ti kilincseltek?

Babos Attila: Van, aki a felhívásunkra jelentkezett, más látta, hogyan dolgozunk. Négy körrel komolyabb tárgyalás is volt már. Van egy változást akaró régiós szereplő, egy másik viszont kiesik, mert némileg beleszólt volna a munkába. Ő a teljes éves költséget biztosította volna, de a függetlenséget kellett volna feladni. Ebből nem kértünk, a javaslatokat mindenkitől szívesen vesszük, de olyan „tanácsot” nem, hogy miről, hogyan írjunk. A negyedik szereplő a legígéretesebb, ha ez összejön, akkor biztosan tudunk dolgozni és fejlődni is. Ám hosszú távon emellett is szükséges a közösségi finanszírozás és a hirdetés. Ha mindez összeáll, akkor lehet egy-két évre tervezni.

MN: Politika, pártok bármilyen motivációval megkörnyékeztek-e már titeket?

Babos Attila: Egy érdeklődőnek van köze a politikához, ő úgy kezdte, hogy nem akar szócsövet magának. Ezután mégis kiemelt pár cikket, már mondta is, hogyan kellett volna megírnunk, úgymond „ideológiailag”. Ekkor mondtuk, hogy ezt nem kérjük, köszönjük. Másrészt teljesen normális módon kapcsolódunk a politikához, látják a munkánkat a helyi ellenzékben, és hívnak minket, nyomnak tartalmat a saját munkájukról, de ez nekik kényszerűség is, itt legalább meg tudnak jelenni a nyilvánosságban.

Nimmerfroh Ferenc: Sokkal inkább, mint a megyei lapban. Vicces, mert Pécsen több kisebb-nagyobb szerkesztőség működik. Ezek így vagy úgy, de a hatalomhoz vannak becsatornázva. Ha a létszámukat összeadjuk, kijön egy 26-30 fős szerkesztőség, és ez csak Pécs…

Babos Attila: Ezzel a létszámmal a fél országot le lehetne fedni.

Nimmerfroh Ferenc: Mi viszont csak négyen vagyunk, sokszor napi 10-13 anyagot tolunk ki, az olvasóink nagyon aktívak. Volt nemrég egy komoly vihar, kimentünk a helyszínre, egy kis baranyai faluba tudósítani, segítettünk a helyieknek, iszonyatosan jól mentek az anyagok, két tudósítás csinált 40 ezer kattintást. Ha lesz támogató, és bővülünk, akkor versenyképesek lehetünk a konkurens, nálunk nagyobb létszámú szerkesztőségekkel szemben.

MN: Abból, amit elmondtatok, látszik, mekkora az igény a helyi kritikus sajtóra. Ha megszólal a független hang, figyelmet kap. Mi kellene ahhoz, hogy vidéken kiépüljön egy új, független hálózat, hogy legalább minden megyében legyen egy olyan helyi szerkesztőség, amely fenn tudja tartani magát?

Nimmerfroh Ferenc: Két feltétel szükséges ehhez. Minden megyében kell pár tisztességes újságíró, akik ebbe beleállnak. Szerintem ez mindenhol adott, csak meg kell találni ezeket az embereket. A másik, hogy legyen két-három bátor üzletember, aki lát ebben fantáziát, és hajlandó erre áldozni. Hiszek benne, hogy fel lehet építeni egy új rendszert, mert bár gondoltam, hogy Baranyában van igény egy új hangra, azt nem hittem, hogy ez az igény ekkora.

Babos Attila: Ha nem lenne túl keserű a helyzet, azt mondanám, hogy köszönöm szépen, Orbán Viktor, Mészáros Lőrinc és Habony Árpád, meg akik ezt kitalálták, mert egy már jól láthatóan nem működő rendszert vágtak végképp tönkre. Ezzel azonban egyfajta remény is született, hogy a jövőben fel lehessen építeni a szakmailag korrekt, független nyilvánosságot vidéken.

És a többiek…

Pécs mellett több vidéki városban is működik olyan helyi portál, amelynek virtuális szerkesztőségét a korábban – elbocsátásuk vagy felmondásuk előtt – a helyi megyei lapnál dolgozó kollégák alkotják. Veszprémben három éve működik a veszpremkukac.hu. „Hírportálként nem működhetünk, ehhez kevesen vagyunk. Csak a lokális témákat feldolgozó portálnak lehet némi jövője, hírekre másutt vadásznak az olvasók. Nem járunk sajtótájékoztatókra, igaz, nem is hívnak minket. Tényfeltáró, elemző véleményportál vagyunk” – mondja Gombás Gabriella felelős szerkesztő. Amikor azt kérdezem tőle, hogy mire fókuszálnak, azt mondja, „célzottan az önkormányzat munkájára, a kulturális élet eseményeire. Mostanában például a veszprémi kézilabdaklub éppen aktuális botrányára, amiről a helyi média nem merészelt megmukkanni”. Utalva arra, hogy Mészáros Lőrinc nemrég átvette a hatalmat a városi kézilabdában, és erről nem rohant tudósítani a felcsúti polgármesterhez tartozó megyei lap. Amelyből a helyi ügyek Gombás szerint amúgy is „iskolai faliújság szintjén ismerhetők meg, lévén főleg tudósítások vannak a megyei falvak eseményeiről. A propagandához kapcsolódó témák a kormányzati kommunikáció paneljeit követik”. Napi több­ezres olvasótáboruk van, csak saját anyagot közölnek, de nehéz az olvasótáborról úgy képet alkotni, hogy „egyes intézményekben kifejezetten tilos a Kukaccal kapcsolatos megnyilvánulás”. Gombás is kiemeli az olvasói aktivitást: több a vita, a vélemény a Facebook-posztok alatt, s ez tudatosabb hírfogyasztókról árulkodik. „Érdekes, hogy amikor megbízható forrás súg, és annak járunk utána, akkor nagy az olvasottság. A két konkurens portál vagy utánunk lohol, vagy egyáltalán nem írnak a kényes témáról.” Négy újságíró készíti a portált, bevételük nincs, így honoráriumot sem kapnak, többen állás mellett dolgoznak. Gombás hozzáfűzi: „Senki sem hirdet nálunk, sajnálják, de nem lehet. A jövőben az adományokra kellene koncentrálnunk.” Gond az is, hogy „higgadt hangvételű és argumentált kérdéseinkre – például az önkormányzattól – általában semmilyen választ nem kapunk”. Az viszont eredmény, hogy az ellenzéki képviselők „gyakran a portálon megjelentekre hivatkozván tesznek fel kérdéseket a közgyűlésen, ezekre pedig muszáj válaszolni”.

Idén januárban indult a fehervarkukac.hu – a névhasonlóság nem a véletlen műve. A portál vezetője az a Klecska Ernő, akit a Fejér Megyei Hírlaptól bocsátottak el tavaly a meghekkelt Orbán-interjú miatt, ez ügyben indított munkaügyi pere jelenleg is tart. „Működésünk lényege, hogy a megyében és a régióban lévő többi hasonló műhellyel hálózatos együttműködést alakítsunk ki. Átveszünk egymástól írásokat, ajánljuk, kiegészítjük azokat dunaújvárosi, a veszpremkukac.hu, a bicskei és a v-to.info velencei portálokkal, blogokkal.” A kapacitásuk napi 2-3 anyag, egyéni látogatóból a „legkevesebb 1780, a legtöbb 26 ezer volt. Ennek főleg az az oka, hogy a kollégák többsége elhelyezkedett, és nincs annyi kapacitása dolgozni”. Klecska – aki közel tucatnyi bedolgozóval működik együtt – azt is mondja, hogy amióta Mészárosék köre átvette a megyei lapokat, lényegében semmi olyan nem olvasható, ami konfliktusos, „rossz fényt” vet a kormánypárti, illetve a „sorba beálló” politikusokra, köz­életi szereplőkre. Ha valami elől végleg nem tudnak „elugrani”, akkor is „csak rövid tényközlések vannak, azok is főleg a régi termelési riportok stílusában”. De éppen amiatt, mert a Mészáros-médiában sok olyan téma mellett mennek el, és oly sok hírt fednek, hallgatnak el, „a piaci rés egyre nagyobb”. Amikor a fontos cikkeikről kérdem, felsorolásba kezd: „a perkátai Horthy-szobor, az abai polgármester elleni feljelentés, a tolószékbe kényszerült pusztavámi polgármester megbuktatására a helyi fideszesek által kikényszerített, végül sikertelen, időközi választás; az L. Simon által megvétózott Aba-Novák Vilmos-kiállítás: ezek mind olyan írások voltak, hogy az országos sajtó primer forrásként hivatkozott ránk.” A portálnak önállóan nincsenek bevételei, hosszú távon a működést nonprofit formában képzelik el, „főleg piaci alapon és közösségi forrásszerzés eszközeivel tervezzük előteremteni” az anyagi hátteret. „A hálózatos, a közösségi média, az új online platformok jó kombiná­cióját használó együttműködésnek lehet eredménye – különösen a korlátlan mobilinternet terjedése miatt.” Azaz Klecska is optimista, azt ugyanakkor kiemeli, hogy a potenciális hirdetők nem mernek közvetlenül megjelenni, „mindenki attól retteg, hogy akkor nem jutnak munkához”.

 

szerző
Nagy Gergely Miklós
publikálva
2017/32. (08. 10.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 1 reuters
    reuters
    2017. augusztus 27., 18:51
    Drukkolok nekik! (Az viszont teljességgel érthetetlen, hogy a Népszabadság semmilyen formában nem folytatódik. Ráadásul a Népszava sem lett jobb.)

Komment írásához vagy regisztrálj