Az egész világ ölbe tett kézzel nézi, ahogy végbemegy a népirtás

szerző
Urfi Péter
publikálva
2017. szept. 09., 22:43
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Mindenki tudja, hogy tömegesen gyilkolják a rohingjákat Mianmarban, de senki nem lép közbe.

Van egy népcsoport, amelyet évtizedek óta vallási és etnikai alapon üldöznek. Az állam megvonta tőlük az alapvető jogaikat. Nagy részüket táborokba zárta. Kitiltotta a külső megfigyelőket, a segélyszervezeteket, a sajtót, vagyis mindenkit, aki ellenőrizni tudta volna az eseményeket. Aztán elkezdődött a gyilkolás.

Mivel senki nem mehet be katonai kíséret nélkül Mianmar részben rohingják által lakott, Rakhine nevű tartományába, ezért nem sokat tudunk róla, mi zajlik ott. De ha a fenti tényeket nézzük – amelyeket még a mianmari kormány sem cáfol –, akkor nem sok kétségünk lehet róla, hogy ugyanazt látjuk, mint Ruandában, Boszniában és Szudánban: népirtást.

Menekülés közben lelőtt rohingják

Menekülés közben lelőtt rohingják

Fotó: MTI/EPA

A korábban Burmaként ismert ország 135 etnikai csoportot tart számon, amelyek közül többnek saját gerillahadserege küzdött a hosszú katonai diktatúra ellen. A rohingják nem voltak köztük: őket ugyanis nem ismeri el kisebbségként az állam, és fegyvert sem fogtak egészen a közelmúltig. A 20. század második felében kevés népcsoport szenvedett annyit, mint ők – a történetükről lásd bővebben négy évvel ezelőtti cikkünket.

Mianmarban véget ért a katonai diktatúra, és tavaly óta a junta korábbi esküdt ellensége, a Nobel-békedíjas Aung Szan Szú Kji államtanácsosként vezeti a kormányt. A tábornokok viszont továbbra is irányításuk alatt tartják a hadsereget és a rendfenntartó erőket, illetve a legtöbb elemző szerint voltaképpen az egész országot. A nyugati sajtóban és politikában sok szó esik róla, hogy mit tehetne a sokáig hősként ünnepelt Szú Kji a rohingják érdekében, hogy mekkora a mozgástere valójában, de az ő személyes szégyene, erkölcsi bukása sokadlagos kérdés.

Aung Szan Szú Kji fényképe egy marokkói tüntetésen

Aung Szan Szú Kji fényképe egy marokkói tüntetésen

Fotó: MTI/EPA

A legfontosabb feladat egyszerűnek tűnik: a nemzetközi közösségnek meg kellene akadályoznia, hogy legyilkolják és elüldözzék a rohingjákat.

Belülről ugyanis nem sokat lehet várni: a buddhista többségű, 50 milliós országban évtizedek óta megy a durva gyűlöletkampány az egymillió muszlim rohingja ellen. Nagyjából ugyanazokkal a panelekkel, mint amivel a magyar kormány uszít a migránsok ellen: el akarják pusztítani a kultúránkat, tele akarják szülni az országunkat, fosztogatnak és megerőszakolják az asszonyainkat, mert más a vallásuk és más a vérük. A buddhista szerzetesek az egyik fő forrásai a gyűlöletkampánynak, míg más buddhisták, egy kevésbé hallható kisebbség védelmezni próbálja őket (lásd a Guardian kis dokumentumfilmjét). Összességében viszont nem lehet arra számítani, hogy jelentős politikai és társadalmi csoportok kiállnának a rohingják mellett – vagy azért, mert nem is akarnak, vagy azért, mert nem mernek. Ráadásul az elmúlt pár évben az eddig békés, de elkeseredett rohingják is megszervezték a maguk szabadcsapatait, és ez is csak mélyíti a konfliktust: egy rendőrök elleni támadásuk szolgált indokként a mostani mészárláshoz.

A nemzetközi politikának azonban meglennének az eszközei, hogy megfékezze azt. Mianmar örökös urai, a tábornokok nem véletlenül engedtek utat a demokráciának, legalább a felszínen: így szabadultak meg ugyanis a nemzetközi szankcióktól. Ha ezekkel fenyegetnék őket, rögtön meggondolnák, folytassák-e a gyilkolást.

Úton Bangladesbe

Úton Bangladesbe

Fotó: MTI/AP

A másik lehetőség ennél is radikálisabb: a beavatkozás, ha szükséges, akkor fegyverrel. Ilyen lépések kezdeményezésére az ENSZ-nek van felhatalmazása, ha emberiesség elleni bűntettel vagy népirtással találkozik. Adama Dieng, az ENSZ-főtitkár népirtás megelőzéséért felelős különleges tanácsadója már februárban, vagyis jóval a konfliktus mostani eldurvulása előtt közleményt adott ki a rohingják elleni agresszióról: „Ha embereket üldöznek az identitásuk miatt, ha tömegesen vagy szervezetten gyilkolják, kínozzák, megerőszakolják és kitelepítik őket, akkor az emberiesség ellenes bűntettnek minősülhet.”

A népirtást a nemzetközi és a magyar jogban is úgy definiálják, hogy „aki valamely nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport teljes vagy részleges kiirtása céljából

a) a csoport tagjait megöli,

b) a csoport tagjainak a csoporthoz tartozása miatt súlyos testi vagy lelki sérelmet okoz,

c) a csoportot olyan életfeltételek közé kényszeríti, amelyek azt vagy annak egyes tagjait pusztulással fenyegetik,

d) olyan intézkedést tesz, amelynek célja a csoporton belül a születések meggátolása,

e) a csoporthoz tartozó gyermekeket más csoportba elhurcolja.”

Ezek alapján egyértelműnek tűnik, hogy Mianmarban népirtás folyik. De a civilizált Nyugat egyelőre inkább vitatkozgat. Jól leírja a helyzetet David Simonnak, a Yale népirtásra specializálódott kutatójának nyilatkozata az ABC-nek: „Jelen pillanatban vonakodnék kijelenteni, hogy Mianmarban népirtás zajlik – bár főleg a bizonyítékok hiánya miatt.” Az ENSZ vezetői most etnikai tisztogatásnak nevezik a folyamatot, ami tulajdonképpen ugyanaz, egy fontos különbséggel: az etnikai tisztogatás nem önálló nemzetközi jogi kategória.

Rohingják a bangladesi határnál

Rohingják a bangladesi határnál

Fotó: MTI/EPA

Viszont a „sima” etnikai tisztogatás is elegendő ok, hogy az ENSZ beindítsa azokat a lépéseket, amelyeket a „védelem felelőssége” nevű csomagban fogadtak el 2005-ben (angolul jobban hangzik: responsibility to protect, R2P). Ennek lényege, hogy az ENSZ nemcsak tárgyalásos úton, hanem akár fegyveresen is beavatkozhat, ha azt a Biztonsági Tanács jóváhagyja.

Egyelőre viszont nem történik más, mint egyre nyersebb hangvételű nyilatkozatok. A világ muszlim többségű országaiban hatalmas a felháborodás, Erdoğan török elnök például rögtön népirtásnak nevezte a történteket. Donald Trumpnak viszont még nem jutott ideje a kérdéssel foglalkozni, hiába követelik ezt a saját pártjából is egyre többen. A világ azon vezetői, akik jobban törődnek az emberi jogokkal és kevésbé tolják a muszlimellenes propagandát, természetesen elítélték az etnikai tisztogatást, de valódi nyomásgyakorlással eddig nem próbálkoztak.

A tisztogatás addig is zavartalanul folyik tovább: mai hír, hogy a bangladesi határt átlépők száma meghaladja a 290 ezret az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának jelentése szerint. A menekültek elmondása szerint a mianmari katonák járják a falvakat, megerőszakolják és megölik a rohingjákat, újabban pedig – az Amnesty International szerint – taposóaknákat telepítenek a bangladesi határra.

A mianmari kormány továbbra is tartja magát ahhoz az állításához, hogy ők csak terroristákra vadásznak, a rohingják pedig maguk gyújtják fel a falvaikat, és puszta passzióból hagyják el az otthonaikat, hogy az életüket kockáztatva eljussanak egy nyomorúságos bangladesi menekülttáborba. A legújabb hír, hogy szombaton a rohingja felkelők egyoldalú tűzszünetet hirdettek, hogy a humanitárius segély elérhesse a rászorulókat. Kérdés, a mianmari kormány beengedi-e őket.

(Guardian, Newsweek, ABC, MTI)

szerző
Urfi Péter
publikálva
2017. szept. 09., 22:43
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
rohingja
Mianmar
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 6 rworse
    rworse
    2017. szeptember 11., hétfő 22:51
    ""Az egész világ ölbe tett kézzel nézi,"

    Én ökölbe tett kézzel.
    Nézem.
  2. 5 Kovacs
    Kovacs
    2017. szeptember 11., hétfő 15:32
    4: Lásd még: TGM: Nyílt beszéd és színlelés.
  3. 4 Kovacs
    Kovacs
    2017. szeptember 10., 15:37
    "Az egész világ ölbe tett kézzel nézi, ahogy végbemegy a népirtás"
    Igen, ez a huszon nem tudom hanyadik etnikai tisztogatás Burma függetlensége óta. Az előző mészárlásokat is "végignéztük". Talán csak a kezünk nem volt ölbe. Téve.
    Ezúttal az ENSZ-nek az jutott eszébe, hogy felszólította Bangladest, hogy több területet állítson rendelkezésre a menekülő rohingyáknak. Abban az országban, ahol élet-halál harc folyik a vízért, élelemért. Most háromszázezerrel többen tülekednek. A vízért, élelemért.
    Én megoldanám a mentést à la "cap anamourral", de ez is már csak történelem. Mármint a hat "Cap Anamour" ötlete. Mert csak kóvályognánk a vizeken, kikötési engedély nélkül.
    "Az egész világ ölbe tett kézzel nézi, ahogy végbemegy a népirtás."
  4. 3 rworse
    rworse
    2017. szeptember 10., 13:24
    Jó, hogy a lapok írnak róla. A következő lépés talán az lehetne, hogy tüntetéseket szervezünk illetékes székházak előtt.

    Ez is persze nagypolitika, geopolitika - előre kiszámítható, hogy a világ mely országa hogyan reagál vagy sem. Mivel a rohingják jellemzően muzulmánok a buddhista többség közepette, pro és kontra megy a vallási alapokkal is megtámogatott terror, ahol már nem lehet számontartani, hogy ki ütött először (vissza). Magyarországon is érdekes megnézni, hogy mely lapok hogyan írnak vagy nem írnak a rohingják ügyéről - lásd még madárinfluenza-oltásról alkotott vélemény pártmegoszlása. Lásd, a rohingják ügyének élharcosa értelemszerűen a népirtó, de iszlamista Erdogan, a magyar kormánypárti lakájmédia jobbára hallgat a liberális lapok által forszírozott témáról - lásd, Orbán nagy barátja akkor Orbán nagy barátja, amikor a vallási különbségek nem nyernek geopolitikai jelentőséget.

    Szóval, ez megint egy mocsár, amibe csak beletapadni lehet, lásd mint Szíria, persze az alapprobléma, hogy a mianmari kormány bangladesi menekültként bélyegzi meg a rohingjákat, de Bangladesbe se akarja átengedni őket, amikor azok menekülnének. És persze, miközben a terror kölcsönös, az alapja annak is nyilván az, hogy a többség kezdte vegzálni a kisebbséget, és a többség van előnyösebb helyzetben. Népirtás versus védekező terrorizmus.
  5. 2 yoyo
    yoyo
    2017. szeptember 10., 10:43
    ma Magyarországon az ilyen hírekről főleg az jut az emberek eszébe, hogy majd ezek is ide akarnak jönni.
    És ha nem is pont ide, de onnan, a pokolból valóban jönnének is.

    A szövegben szereplő linken Kovácsy Tibor cikke duplán szívszorító olvasmány volt.
  6. 1 tiszapolgári
    tiszapolgári
    2017. szeptember 10., 10:03
    Aung Szan Szú Kji valami olyasmit mondott néhány nappal ezelőtt, hogy a lehetőségeikhez képest mindent megtesznek a menekültek érdekében. Ez a sokkal inkább politikusi, mintsem emberi megnyilvánulás szó szerint olyan, mint halottnak a csók.
    Elképesztő, európai szemmel felfoghatatlan állapotok lehetnek a határon, a katonák állítólag a folyóba dobálták a kisgyerekeket, hogy ne kelljen rájuk golyót pazarolni.
    Jó lenne, ha Kovacs jelentkezne, és írna pár szót, biztosan van véleménye.

Komment írásához vagy regisztrálj