Nem oly becses az irhám – Elértük a versszerető magyart, aki Orbán utcáját teleírta József Attila soraival

szerző
- palosm -
publikálva
2018. ápr. 11., 19:00
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Azzá fogok válni, amitől ez a hatalom fél: békés, tiszteletteljes, művelt, türelmes, nyitott és remélhetőleg vicces demokratává.

Talán nem voltam egyedül szerda reggel, amikor megörültem az Orbán Viktor Cinege utcai háza elé színes krétával felírt József Attila-versnek:

„Felnőttem már. Szaporodik fogamban
az idegen anyag,
mint szivemben a halál. De jogom van
és lélek vagy agyag
még nem vagyok s nem oly becses az irhám,
hogy érett fővel szótlanul kibirnám,
ha nem vagyok szabad!”

Nemcsak brutálisan erős szöveg, de jól is mutattak a színes betűk a kertvárosi környezetben.

false

Annyira megtetszett az egész, hogy megkerestem a tettest; a négygyerekes tengeralattjáró-kapitány készségesen csetelt velem egy fél órát.

Magyar Narancs: Korábban is írtál utcára verset színes krétával?

Nagy Petra Júlia: Négy lányom van. Állandóan krétázunk.

MN: De amíg a Cinege utcában krétáztál, ők aludtak, nem?

NPJ: Persze. Meg aztán minden látható teljesítmény mögött ott egy láthatatlan (általában ezt szokta végezni a nő, ezért téma nálunk mindig, hogy hol vannak a gyerekeink): a kompetens apukájuk összelepkézte őket és elmentek oviba/suliba.

MN: Mit éreztél, amikor ott álltál egyedül a Cinege utcában, hajnalban, és kitetted a pontot a vers végére?

NPJ: Ez a vers egy felkiáltójellel ér véget. Egyébként meg azt, hogy most már talán fogok tudni egy kicsit a feladataimmal foglalkozni. Én is ugyanolyan deprimált vagyok vasárnap óta, mint egy csomó másik ember, és a cselekvés, akármilyen kis horderejű, oldja ezt. Próbálok lejönni a hírekről, a számokról, meg a szakértőkről, próbálok lekapcsolódni a monitorról, próbálok felállni, azzal foglalkozni, amivel kell. Vagy legalább kinyitni a szemem és ellazítani a hasam. Meg kéne locsolni a virágaimat. Behúzni a napról a kint hagyott joghurtot meg a bringa kerekét. Annyi dolog lenne, amivel kellene, de nem bírok foglalkozni: noszogatom magam, hogy oldjam már meg legalább a kicsiket, hátha összekapcsolódnak valahogy a fogaskerekek és beindul velük a többi. Kis jóindulattal azt mondhatom: nem nagyon megy. Szóval elmentem rajzolni.

MN: Jöttek a biztonsági őrök? Mi történt a felkiáltójel után?

NPJ: Hazajöttem, hogy végre megreggelizzek. A rendőrök korábban jöttek: lehet látni a képeken, hogy az autóútra kezdtem írni, de a járdán fejeztem be. Ahol a cezúra van, ott traccsolgattunk egy órácskát.

false

MN: Miről beszélgettetek olyan sokáig? Végigolvasták a verset?

NPJ: Jaj, irtó helyesek voltak! Míg az irataimat ellenőrizték, és az erősítést, intézkedést, miegymást vártuk, egyikük elmesélte, hogy a családjában van költő, a másikuk pedig azt, hogy sokat szavalt az iskolában. Elolvasták a verset, megnéztük, mennyi van még hátra, figyelmeztettek, hogy veszélyben lehetek, ha majd jönnek az autók, és nem szabad akadályoznom a forgalmat. Egyébként ez egy nagyon csendes utca, reggel ötkor nem igazán lehet találkozni senkivel.

MN: Elárulod, mivel foglalkozol?

NPJ: Persze: tengeralattjáró-kapitány vagyok.

MN: Gyönyörű hivatás! A lányaidnak elmondtad, hogy hajnalban felkrétáztál egy verset a miniszterelnök háza elé?

NPJ: A lányaim kicsik még, tudják, mi krétázni, ezt elmondtam nekik, de nem tudják, mi a miniszterelnök, erről nem beszéltem. Nem az ő súlyuk a politika, ezzel nem terhelem őket.

MN: Jó érzéssel töltene el, ha valamiféle minimozgalommá válna ez a csendes forradalmi magánakciód? József Attila-versek felkrétázása az utcai aszfaltra? El tudod ezt képzelni?

NPJ: Az töltene el jó érzéssel, ha bizonyos szint fölött nem süllyednénk bizonyos szint alá. A vidékizés, primitívezés, nyuggerezés, erdélyizés, ukránozás ugyanolyan elviselhetetlen számomra, mint a migránsozás. A választás „feladata” számomra az volt, hogy minél nagyobb részvételi aránnyal segítsük a majdnem vállalhatatlan ellenzéket a teljességgel vállalhatatlan kormány túlhatalmának megakadályozásában. A tanulsága pedig az, hogy közelítenünk kell egymáshoz. A „Posztolj verset az utcára!” nem az én leleményem, hanem egy ötlet, amit megláttam, megszerettem és bekapcsolódtam. Nem ismerjük egymást személyesen, de valószínűleg benne van a krétázásban, hogy azokkal, akik szeretik a verseket, nem szeretnénk magunkra maradni: jó lenne, ha ezek a fontos szövegek dolgoznának a kollektív tudatban, és segíthetnének felismerni a hétköznapjainkban a mintázatokat.

false

 

Ha van, aki a bensőnkből vezérel, az egyén felelőssége nagyobb annál, amit a közösség elvár: nem minden írható elő, amit meg kell tennünk, ha mi vagyunk épp akkor épp ott. Porszemnek lenni a saját időnkben: ez esély és minden utánunk jövő generáció által számonkérhető felelősség. Ha nem is tudom megakadályozni, hogy törvény szülessen ellened: legalább kijátszhatom, legalább bújtathatlak. Ha nem is menthetlek meg a gettótól: azért a menetben nyomhatok a kezedbe ételt. Hagyhatom nyitva a marhavagon ablakát. Vihetek sátrat a Keletihez. Hagyhatom, hogy nálam lezuhanyozz. Kenhetek +1 szendvicset. Felszedhetlek a koszból, vagy felszedhetem utánad morgás nélkül a koszt. Adhatok pénzt – felfoghatom, hogy ez nem valami nemes dolog, hogy ez a legkönnyebb. Hogy jó dolgomban sem tilos jónak lennem. Persze, a ma igazságtalan törvénye esetleg elővehet, amiért megteszem, de a leszármazottaim nem-rögtön-ítélő bírósága vajon nem ítélne el ezerszer fájdalmasabban, ha elszalasztanám a lehetőséget?

Nem tennék úgy, mint aki tudja, mit kell csinálni; három lépést látok előre, azok is az én személyes lépéseim, nem kötelező érvényűek. Azzá fogok válni, amitől ez a hatalom fél: békés, tiszteletteljes, művelt, türelmes, nyitott és (remélhetőleg) vicces demokrata leszek. Közben pedig azon igyekszem majd, hogy anyagilag minél jobban és minél rendszeresebben támogathassam a független médiumokat, a jogvédő és segélyező civil szervezeteket – nem azért, mert azt hiszem, hogy helyettesíthetem az államot, hanem mert nélkülük tényleg semmi esélyünk a fogunkban tartva túlsó partig vinni a hazánkat.

Most itt vagyunk, ezt kell megoldanunk. Mikor majd rákeresek a Google-ben a „kivándorlás” szóra, hova írjam be keresésszűkítésként, hogy egyébként tudom: a lelki hazából nincs kivándorlás? (Legalább) négy gyereknek kell elszámolnom a felnőttkorommal. Hogy fognak rám nézni a lányaim, mikor néhány év múlva majd el merem mondani nekik, mit lehetett volna (csikorogva persze, de mégis) más pályára állítani múlt vasárnap? Nem hagyhatom rájuk a munkát. Nem hagyhatjuk a gyerekeinkre.

szerző
- palosm -
publikálva
2018. ápr. 11., 19:00
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 11 harcolj
    harcolj
    2018. április 12., csütörtök 21:33
    Igaza van Axxtronak - mindenkinek joga van az állatvilágban görénynek lenni Akár kalapban és napszemüvegben is.
  2. 10 tiszapolgári
    tiszapolgári
    2018. április 12., csütörtök 17:23
    Remélem, hogy a négy gyereket semmilyen retorzió nem fogja érni a bölcsiben vagy az oviban. Sajnos a Cinege utcában lakik egy híresen bosszúálló pasas, akinek mindenhová elér e keze.
  3. 9 rworse
    rworse
    2018. április 12., csütörtök 14:50
    Axxtroll onnan tudja, hogy mi a demokrácia, hogy a demokráciát weimarizáló gazdái elmondták neki, hogy hogyan tudja kihasználni a sajátosságait a gazdái demokráciabontó érdekében.
  4. 8 Nana
    Nana
    2018. április 12., csütörtök 12:40
    Idegen dal

    Idegen lett hazám,
    Idegen a múltam,
    Idegen az eszme,
    Miben eddig bíztam.

    Idegen kultúra,
    Idegen ízek,
    Idegen minden,
    Akárhova nézek.

    Idegen folyamok és
    Idegen tavak,
    Idegenül hangzó
    Anyanyelvű szavak.

    Idegen falvak
    és idegen házak,
    Idegen minden
    jó magyar mintázat.

    Idegen a kék metró,
    Idegen a piros,
    Idegen, hol véleményt
    Kimondani tilos.

    Idegen tőlem
    A szívekben a gyűlölet,
    Idegen vallásnak
    Adtatok életet.

    Idegen a Himnusz és
    Idegen a Szózat:
    Idegenné tettétek
    Egyetlen nap alatt,

    Idegen országban
    maradásom nincsen,
    Idegenül, durván,
    Elsötétült minden.
  5. 7 reuters
    reuters
    2018. április 12., csütörtök 10:58
    Le a kalappal! Nagyszerű nő!
  6. 6 naki
    naki
    2018. április 12., csütörtök 00:45
    Axxtro

    (MINDIG JÓTANÁCSOT SZISZEGNEK...)

    Mindig jótanácsot sziszegnek
    S még ifjú hülye akad ezeknek
    Az óvatosaknak, kopaszoknak,
    Nagyhasú, huncut okosoknak.

    Ha messzehangzón fölbúg a mellem,
    Törvényt tesznek szeretők ellen.
    S pénzzel - mig mennyégre tanítnak -
    Minden szép lányt elkaparítnak.

    Hogy kell rohanni, magyarázzák
    A köszvényes lábú strázsák.
    S mutogatva sok vacak érmet,
    Győzelmeinkről lebeszélnek.

    Szopós isten pelenka-lenben -
    Fenék szültek meg a szivemben:
    Kölyökséged örökidőnyi,
    De végül is föl kell már nőni!

    Akik kályhánál sosem ültünk,
    Kell, hogy egyszer mi is befütsünk!
    Megsütjük mind az okosokat,
    Legelőbb is: a kopaszokat.
  7. 5 szegedi789
    szegedi789
    2018. április 11., szerda 23:29
    Egykor ellentengernagy által sújtott honnak pontosan egy verseket felkrétázó tengeralattjáró-kapitányra van szüksége.

    (Kész szerencse , hogy nem Juhász Ferenc kozmikusan hömpölygő opuszai közül választott, mert akkor már ápr. 8dika előtt neki kellett volna fogni. De tengeralattjáró-kapitányok mellett van József Attila is. )
  8. 4 szegedi789
    szegedi789
    2018. április 11., szerda 23:21
    Kíváncsi vagyok, milyen algoritmus/ biológiai GPS alapján talál ide axxtro...
  9. 3 Cyrano
    Cyrano
    2018. április 11., szerda 23:03
    Axxtro: maga már csak tudja - hiszen bőszen gyakorolja ezt a jogát. Sőt.
    Minden mértéken túl.
  10. 2 Axxtro
    Axxtro
    2018. április 11., szerda 22:30
    A demokrácia már csak ilyen …

    Mindenkinek jogában áll hülyének lenni …

Komment írásához vagy regisztrálj