Haskó László: Van-e magánegészségügy?

szerző
Haskó László
publikálva
2018. márc. 25., 14:21
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Az, ami itthon történik, semmi mást nem eredményez, mint a tehetősök és a nem tehetősök ellátásának elkülönülését.

Van-e magánegészségügy? Természetesen azért tettem föl a kérdést, hogy – világosan és egyértelműen azt felelhessem rá, hogy nincs. Fogalmilag nincs. Az egészségügy ugyanis csak közösségi lehet. Ezért ügy. Az egész társadalom ügye. Valamikor, régen, amikor még magyarul beszéltek a magyarok, amikor még művelt, jó ízlésű hozzáértők adtak nevet intézményeknek, senki nem nevezte a magánpraxist egészségügynek. A magánpraxis kereskedelmi tevékenység, amikor a neves (és jó esetben jó) szakember tudását vásárolhatja meg a vevő. Saját részére, családtagjainak, esetleg alkalmazottainak. Lényegében bárkinek. Kezdetben csak magánpraxis volt, később, amikor társadalmi érték lett az emberségesség, az egymás iránti felelősségvállalás, akkor jött a társadalombiztosítás, lett egészségügy. Nálunk ma, az igényeket nem tudja (és nem is akarja!) kielégíteni az államosított és elszegényített magyar társadalombiztosítás –ezért mutatkozik meg a csoportos magánpraxisok (az úgynevezett magánklinikák) iránti fizetőképes kereslet. Ez azonban nem egészségügy, még ha igen csekély mértékben esetleg képes is az egészségügyi kassza terheit csökkenteni. A kormányzat, amikor (minden erővel) megszorít, akkor egyszersmind a magánklinikák vitorlájára fújja a szelet.

A szél neve „teljesítmény volumen korlát”.

Vagyis az (államosított) intézmény nem annyit teljesít, amennyit tud, hanem csak annyit, amennyit neki az állam (nevében a kormány) kifizet. Tudjuk, ez a kormány a közszolgálattal történetesen spórolós, évről évre kevesebbet fizet. Közben az orvoslás évről évre többet tudna, persze nem kevesebbért. Így aztán nemcsak mennyiségi, hanem minőségi is az elmaradás. És – micsoda véletlen – az elmaradás is évről évre nagyobb. Kétséges, utolérhetjük-e még egykor (1990-ben) létezett lehetőségeinket.

Természetesen piacgazdasági viszonyok között az lenne kívánatos, hogy a magántőke szálljon be az egészségügybe. Azonban egyáltalán nem mindegy „a hogyan?”. Az, ami itthon történik, semmi mást nem eredményez, mint a tehetősök és a nem tehetősök ellátásának elkülönülését. Azt, ami ellen teli szájjal uszítanak a demagógok. A haszonelvű működtetés nem újdonság, minden rendes demokráciában megtörtént, és kitűnően működik. Ez ellen látszólag Magyarországon sincs senkinek kifogása, csakhogy úgy képzelik (bölcseink) a beszállást, mint az uniós támogatást.

Ide a pénzt, ellopjuk, vagy építünk belőle stadiont, esetleg „szuperkórházat”.

Viszont a magántőke nem olyan ostoba, mint az unió. A haszon érdekli. A tisztes tőkét a tisztes haszon.

Tisztességes beszállás csak két formában lehetséges: vagy a struktúrába (épület és berendezés: ez szimpla ingatlan-fejlesztés és működtetés), vagy a finanszírozásba (egészség és/vagy betegbiztosító, ami szintén nem ismeretlen dolog.)

Az egészségügyi intézmény (kórház, rendelő, gyógyfürdő stb.) szolgáltató vállalatként működik, az épületért és a berendezésekért bérleti díjat fizet, miközben a finanszírozó (teljesen mindegy, hogy állami vagy magán) biztosító fizeti a szolgáltatás díját. Minden intézmény maga alakíthatja ki működési módját, és ennek megfelelően szolgáltatási díjait. Minden finanszírozó biztosító megválaszthatja szolgáltatóját. És minden páciens megválaszthatja biztosítóját. Izgalmas körverseny.

Két erkölcsinek beállított kérdést kell még tisztázni: a szolidaritás illetve a szakmai biztonság kérdését. Tévedés azt hinni, hogy az államosított egészségügy képes biztosítani a legjobb szakmai színvonalat. Leginkább azért nem, mert pénzhiányos, így örökösen szakmai kompromisszumokra kényszerül. Másrészt a központi irányítás miatti rugalmatlanság bénít minden kezdeményezőkészséget. A szolidaritás hiányát számon kérni sokkal inkább lehetne az egybiztosítós (sőt jelenleg már biztosító nélküli magyar) rendszeren, ahol a finanszírozás átláthatatlan, a járulék-befizetések útja a semmibe vezet, a ráfordítás (miniszterelnöki) hasra-ütés szerint adatik.

A szerző sebész.

szerző
Haskó László
publikálva
2018. márc. 25., 14:21
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 2 yoyo
    yoyo
    2018. március 26., hétfő 11:23
    egészen a rendszerváltásig vissza kell nyúlni.

    Az egyik megbocsáthatalan tévedés volt úgy dönteni, hogy Magyarország fejest ugorjon a szabadpiaci kapitalizmusba.

    A dolog pedig egészen faramuci lett attól, hogy félszívvel kerülgették az ingyenes oktatás és egészségügy intézményeit, miközben egyre drámaibban tolódott el a kétféle szolgáltatás irányába: az állami egyre rosszabb színvonalúvá vált, az ingyenesség pedig hazugság volt (hálapénz), az állami rendszerben dolgozó orvosok pedig előszeretettel irányították át a "jobb" betegeket a privát rendelőikbe, azaz főmunkaidőben tulajdonképpen ügynöki tevékenységet végeztek.

    A helyzet pedig egyre drámaibban romlik. Az egészség csak a jómódúaknak fog járni, a többség nagyon sok mindent lesz kénytelen nélkülözni, és lesznek sokan, akik pedig teljesen magukra lesznek hagyva.

    Radikális rendszer reform kellene, radikális társadalmi szemléletváltozás kellene, és rettentősen sok pénz kellene.

    és sajnos nem nagyon lesz.
    nem lesz igazi akarat, az irányító helyzetben lévőknek ez a mostani sokkal többféle hasznot jelent
    A társadalmi szemlélet megváltozása pusztán ezen a területen nem elérhető, egy sokkal komplikáltabb összefüggésrendszer része mindez.
    Az egyén önmagával szembeni felelőssége mellett a szolidaritás alapvető elem kellene legyen - miközben ebben az országban mélyen rögzült, hogy vetélytársai vagyunk egymásnak, mondván: a másik érdekeinek a figyelembevétele csak a saját érdek sérelme lehet. Így pedig nem nagyon működhet egy szolidaritási elvű szociális és egészségügy.

    Nonemart: "A kapitalizmus jó oldalait átvenni" - ez nem a periféria országainak jut. Ezt be kellene látni. Soha nem fogjuk tudni "a jó oldalakat" átvenni.
  2. 1 Nonemart
    Nonemart
    2018. március 25., 18:05
    Vastaps ! Így van ! De hát mindez nem új, Haskó is látta ezt évtizedes rendszerekben a Nyugaton, ahová már jó ideje mi is tartozunk. Csak az a magyar nyakasság gátol minket abban, hogy a racionalitás, a kapitalizmus jó oldalait is átvegyük !

Komment írásához vagy regisztrálj