„Súlyos sebet kaptak Orbán európai ambíciói”

szerző
Teczár Szilárd
publikálva
2018. szept. 14., 09:00
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A Sargentini-jelentés elfogadásából logikusan következne, hogy a Fidesznek távoznia kell az Európai Néppártból, de az európai parlamenti választásokig mindkét fél a status quo fenntartásában érdekelt. Bíró-Nagy András politológus szerint Orbán – európai ambíciói felől nézve – stratégiai hibát vétett.

Narancs.hu: Meglepte, hogy ekkora többséggel ment át a Sargentini-jelentés?

Bíró-Nagy András: Az utolsó napokig kérdéses volt, hogy egyáltalán a kétharmad közelébe kerülhetnek-e a jelentés támogatói. A fő bizonytalansági tényezőt az Európai Néppárton (EPP) belüli erőviszonyok alakulása jelentette. Az utolsó napok EPP-n belüli politikai fordulatai némileg meglepőek voltak, magára az eredményre a szavazás napján már számítani lehetett, legkésőbb a keddi plenáris vitán eldőlt, hogy az EPP-ben erős többségben vannak a Fidesszel szemben kritikus hangok. Világosan kiderült, hogy Orbán Viktor támogatóit, igazi barátait nem a mainstream jobboldalon, hanem az európai szélsőjobboldalon találjuk.

Narancs.hu: A Fideszben mikor láthatták be, hogy ezt a szavazást elveszítik?

BNA: Orbánnak még nyáron is nyilvánvaló ambíciója volt, hogy az EPP-n belül az ő irányvonala kerüljön többségbe, erről beszélt Tusnádfürdőn is. Az utolsó hetekben viszont rossz irányba indultak el a folyamatok a magyar kormány számára, a fordulat elsődlegesen a németeken és az osztrákokon múlott, de érdemes kiemelni, hogy hagyományos védelmezői közül a francia és a spanyol konzervatívok is levették a kezüket a Fideszről. Orbán Viktor szerencsétlenségére akkor szavaztak a magyarországi helyzetről, amikor már beindultak az európai pártpolitika jövő évi európai parlamenti (EP) választás előtti tektonikus mozgásai. Ezek sodorták most a vesztes oldalra.

false

 

Fotó: Németh Dániel

Narancs.hu: Akkor sem akadályozhatta volna meg a 7-es cikkely élesítését, ha egy kompromisszumra nyitottabb beszédet mond az Európai Parlamentben?

BNA: Manfred Weber frakcióvezető a kiszivárgott információk szerint még az utolsó héten is azt üzente Orbánnak, hogy ha ő nem segít kompromisszumkészséggel az EPP-nek, akkor nem tudják megmenteni a 7-es cikkelytől. Azt hiszem, Orbánnak még a keddi vitán is megvolt a lehetősége, hogy egy-két szimbolikus ügyben engedjen. A németek kiemelten a lex-CEU és a civiltörvény ügyében vártak volna gesztusokat, de Orbán ilyesminek jelét sem adta. Számos néppárti képviselő attól tette függővé a szavazatát, hogy a plenáris vitán, illetve utána az EPP-frakcióülésen mit lát Orbántól. A frakcióülésen is kifejezetten feszült volt a hangulat, Orbán inkább kritizálta párttársait, nem mutatott megértést a fenntartásaik iránt. Így kedd estére eldőlt, hogy másnap meglesz a kétharmad.

Narancs.hu: Orbán az európai ambíciói elé helyezte a belpolitikai érdekeit, vagy elhiszi, hogy a Néppárt perifériáján, esetleg azon kívül is van élet?

BNA: Weber és Sebastian Kurz osztrák kancellár fordulatával, majd a Sargentini-jelentés megszavazásával súlyos sebet kaptak Orbán európai ambíciói. Eldőlt, hogy az EPP nem a szélsőjobboldali szavazótábort próbálja a jobbközép szavazótáborral egybeterelni, hanem a szociáldemokratákkal és a liberálisokkal való együttműködésben látja azt az eszközt, amivel a következő ciklusban is fenntartható az európai politika működőképessége. Ez sok évtizedes hagyomány, az EP történetében soha senkinek nem volt abszolút többsége.

Az európai parlamenti politizálásba ezért kódolva van a nagyobb táborok közötti együttműködés és a konszenzuskeresés. Orbán politikája ezzel szemben a jobb- és baloldal közti árokásásról, az ideológiai ellentétek kiélezéséről szól, annak az árán is, hogy ez a szélsőjobbhoz közelíti. Ezt akarta kiterjeszteni európai szintre, de nyilvánvalóvá vált, hogy az európai jobboldal ennél összetettebb. Létezik, és az EPP-ben kétharmados többségben van egy konzervatív, kereszténydemokrata vonal, ezzel áll szemben a nacionalista, populista, euroszkeptikus jobboldal. Az euroszkeptikus lényeges jelző, mert a mainstream kereszténydemokraták hagyományosan az európai integráció mélyítése mellett állnak. Ez a két jobboldali erő nehezen békíthető össze, és a szerdai szavazáson kiderült, melyik utat követné Orbán, és melyiket az EPP többsége.

false

 

Fotó: Németh Dániel

Narancs.hu: Manfred Weber személyes motivációja egyértelmű: az Európai Bizottság következő elnöke szeretne lenni. Kurz miért fordult most szembe Orbánnal? Eddig a migráció kérdésében inkább közeledett hozzá, és Angela Merkeltől próbálta megkülönböztetni magát.

BNA: Merkel fontos igazodási pont maradt az európai jobboldalon, német–osztrák egyeztetés nélkül aligha történhetett volna meg az osztrákok irányváltása. Természetesen Sebastian Kurz nem szeretné marginális szereplőként tölteni az elkövetkező éveit az európai politikában, kifejezetten törekszik arra, hogy meghatározó szerephez jusson. Erre több esélye van, ha a működőképes Európa, a várható európai bizottsági és európai tanácsi többség politikája mellé áll a rebellis, anti-establishment pártokkal szemben.

Az európai sakktáblán Kurz ügyesebben mozgott, mint Orbán Viktor. Orbán arra tesz fel mindent, hogy a jövő tavaszi EP-választásokon elvbarátai nagyon jól szerepelnek majd. Azonban minden előzetes kalkuláció arra mutat, hogy a nacionalista, populista pártok mandátumszáma 2019 után is csak egy hangos kisebbségre lesz elég az EP-ben. A jobboldali szélsőséges pártok erősödése inkább csak ellensúlyozni tudja a brit kilépés miatti súlyos veszteségeiket, a UKIP és a toryk kiesését. A jelenlegi mainstream pártjai megőrizhetik körülbelül kétharmados többségüket, míg a jobb- és baloldali szélsőség összesen számíthat a parlamenti helyek egyharmadára. Nem véletlenül ragaszkodik Orbán – éles retorikája ellenére – az Európai Néppárthoz. Ha a Fideszt kiteszik az EPP-ből, Orbán befolyása az európai politika valós irányítására a semmibe vész.

Narancs.hu: A Néppártnak is érdeke lehet a Fidesz táboron belül tartása?

BNA: A racionális magatartás az lenne, ha megvárnák a májusi választások eredményét. Az EPP érdeke, hogy továbbra is ők maradjanak a legnagyobb pártcsalád. Ha megtartják a jelenlegi összetételt, nagy valószínűséggel így is lesz, még ha veszítenek is valamennyit a jelenlegi fölényükből. Orbánék távozása azonban érzékeny veszteség lehet, mert magával vonhatja más pártok távozását: a határon túli magyar formációkét, a horvát, a szlovén és akár a bolgár jobbközép pártokét. Ez 30 képviselőt is jelenthet.

Ráadásul az EPP 200 feletti létszáma jó eséllyel amúgy is bezuhan a német, az olasz, a francia és a spanyol tagpártok kisebb-nagyobb gyengülése miatt. A kelet-európai mag relatív súlya felértékelődhet az EPP-n belül, ezért kétszer is meggondolják majd, el szeretnék-e őket veszíteni. A Fidesz jelenlegi, tarthatatlan helyzetéből logikusan következne a távozás az Európai Néppártból, de az EPP-nek és személyesen Manfred Webernek mégis nagyon fontos stratégiai érdeke a Fidesz megtartása. Hogy mást ne mondjak, a csúcsjelölti rendszerben – ha az állam- és kormányfők jövőre is engedik érvényesülni – a legerősebb frakció adhatja az Európai Bizottság elnökét.

Narancs.hu: Tehát a választások után Orbánnak elég erős zsarolási potenciálja lesz Weberrel szemben, már ha tényleg ő lesz az EPP csúcsjelöltje.

BNA: Minden attól függ, mennyire jól szerepelnek az euroszkeptikus, populista, nacionalista pártok. Ha a várakozásokon felül teljesítenek, akkor Orbánnak nagyon erős B terve lesz az EPP-vel szemben. Én nagyobb esélyét látom annak, hogy az EPP még gyengébb eredménnyel is jobb alternatíva Orbán Viktornak, mint az a pozíció, ahonnan jelenleg Marine Le Penék vagy Nigel Farage-ék kiabálnak. Az ő valódi célja, hogy a mérsékelt jobbközepet terelgesse a saját irányába. Ezért volt komoly stratégiai hiba, amit az utóbbi időszakban megengedett magának. Az EPP-n belüli érvényesülését ásta alá, hogy a frakció ilyen mértékben ment szembe vele egy név szerinti szavazáson.

false

 

Fotó: Németh Dániel

Narancs.hu: Emmanuel Macron látszólag nem szólhatott bele a szavazásba, hiszen nincsenek európai parlamenti képviselői. Mégis sokan azt mondják, hogy az ő éles szembehelyezkedése Orbánnal és Matteo Salvinivel meghatározta a mostani voksolást is. Ez igaz lehet?

BNA: Ezt a szavazást nem határozta meg, de Macron európai mozgásai a későbbiekben orientálhatják az EPP mérsékeltebb tagpártjait, csakúgy, mint a liberális frakciót vagy a szocialisták centrum felé húzó képviselőit. A francia En Marche delegáció várhatóan nagyon erős lesz a következő EP-ben, a szélsőségeket leszámítva mindenki arra törekszik majd, hogy jó viszonyt ápoljon velük. A liberálisok mindent megtesznek, hogy Macron ne új pártcsaládot alapítson, hanem őket erősítse.

Ebben a forgatókönyvben a liberális ALDE frakciónak Macronékkal és a megerősödő spanyol Ciudadanosszal 100 feletti képviselője lehetne, valószínűleg ők könyvelhetnék el a legnagyobb növekményt a mai helyzethez képest. Orbán jól látja, hogy Macronnak eminens érdeke a nacionalista irányt erősen ellenző skandináv, Benelux tagpártok leválasztása az EPP-ről. A Sargentini-jelentés szavazása után ez a törésvonal az EPP-n belül sokkal egyértelműbbé vált. Az is elképzelhető, hogy az „igen” szavazatokat figyelve már azt a szövetségi rendszert láthatjuk, amely 2019-től irányítani fogja Európát. Ebből a körből szorulhat ki Orbán, ha Salviniék és az AfD felé viszi el politikáját.

Narancs.hu: Mennyire igazolta vissza ez a szavazás, hogy a fő törésvonal Európában a migrációt ellenző és támogató pártok között húzódik?

BNA: A jelentés és a vita a magyar demokrácia állapotáról szól. Itthon érhet el eredményeket az egész kérdést a bevándorlás köré rendező Fidesz-kommunikáció, de ebbe nehéz lenne beilleszteni Manfred Weber vagy Sebastian Kurz nyilatkozatait. Ha valamit megmutatott ez a szavazás, az az, hogy az európai pártrendszerben hol a magyar kormány helye. Ideológiát, politikai tartalmat, kommunikációs stílust tekintve már rég nem az Európai Néppártban. És nem a migrációs politika, hanem elsősorban a demokratikus mozgástér folyamatos szűkítése miatt.

Valójában már jócskán elkésett az Európai Parlament ezzel a lépéssel, amiért az EPP német–francia vezetése kimondottan felelőssé tehető. Mostanra telt be a pohár. Látványosan csődöt mondott az a stratégia, amivel az EPP vezetői hitegették magukat: hogy jobb Orbánt a táboron belül tudni, mert akkor korlátok közé szoríthatják. A világos néppárti követelések ellenére a magyar kormányfő semmiféle kompromisszumkészséget nem mutatott, sőt tovább radikalizálta politikáját. Ezzel nemhogy erősödött volna az európai pozíciója, hanem a saját pártcsaládját is elvesztette, ezért kell másodlagos forgatókönyvekben gondolkodnia az európai szélsőjobboldalon.

Narancs.hu: Az EP-választás magyar kampányában mekkora jelentősége lehet a jelentésnek és az abból következő jogi eljárásnak?

BNA: Az Orbán-kormánynak megvan az a bejáratott, szuverenitást féltő narratívája és az az erőforrásfölénye, amivel a saját üzeneteit a potenciális szavazótáborának el tudja adni. Az ellenzék állapotát látva nincs sok kétségem afelől, hogy a Fidesz jól fog szerepelni az EP-választáson. Ugyanakkor az, hogy az Orbán-kormány egy ilyen nagy pofonba szaladt bele európai színtéren, adhat kapaszkodót az ellenzéki pártoknak, amire kapcsolódva Európa-párti alternatívát kínálhatnak a következő hónapokban.

Maga a jelentés a magyar demokrácia állapotán az elkövetkező egy-két évben aligha fog változtatni, a procedúra nagyon hosszú, és jogi értelemben vélhetően sehova sem vezet. Mégis, Orbánnak immár papírja van róla, hogy a magyar demokrácia rombolását, az elmúlt nyolc év folyamatait az európai pártok túlnyomó többsége elítéli. Ennek még lehet gyakorlati jelentősége, ha a következő uniós költségvetés tárgyalásakor tényleg összekötik a jogállamiságot a pénzek folyósításával. A jelentés és annak elfogadása hivatkozási alap lehet a nettó befizető tagállamoknak, akik Finnországtól Franciaországig teljesen nyíltan kimondják, hogy nem szeretnének autokratizálódó rezsimeket a továbbiakban is finanszírozni. A Sargentini-szavazás legsúlyosabb következményei nem is biztos, hogy a 7-es cikkely szerinti eljárás keretében érik majd az országot. És erre már nyugodtan mondhatja az ellenzék, hogy Orbán Viktor politikája Magyarország hosszú távú érdekeit sérti.

Névjegy

Bíró-Nagy András (1982) a Policy Solutions kutatási igazgatója, az MTA Politikatudományi Intézetének tudományos munkatársa. Korábban Andor László magyar EU-biztos politikai tanácsadójaként dolgozott. Főbb kutatási területei az európai integráció, az Európai Parlament, a populizmus és a radikalizmus. Integráció Európába. Közép-európai képviselők az Európai Parlamentben című monográfiája idén jelent meg a Gondolat kiadónál.

szerző
Teczár Szilárd
publikálva
2018. szept. 14., 09:00
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 2
    2018. szeptember 16., 08:51
    Ébredezik...
    Viszont ismét jön majd az adóforintjainkból táplált, ugyanolyan Unió-ellenes békemenet is, mint a legelső volt.
    Most éppen azon tűnődnek, melyik város nevét írják molinóikra: Brüsszelét, vagy Strasbourgét.
    Gondolom, október 23-ára tervezik, akkorra össze lehet szedni az ország összes menetképes autóbuszát. és meg lehet kenni százezer szendvicset is.
  2. 1
    bétom
    2018. szeptember 15., szombat 09:34
    Nagyon várom az ország ébredését!

Komment írásához vagy regisztrálj