Orrba, szájba – Rovarrajzás a városokban

szerző
Barotányi Zoltán
publikálva
2018/28. (07. 12.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A nyár a városokban is megtapasztalható hirtelen rovarrajzások ideje: többnyire ártalmatlan, ám néha kellemetlen, viszont teljesen természetes!

Ki ne találkozott volna – akár ezen a nyáron is – kisebb-nagyobb csoportokban vagy terjedelmesebb alakzatokban rajzó repülő rovarokkal. Aki óvatlanul beléjük sétál, átfut rajtuk, esetleg keresztülbiciklizik egy-egy ilyen rajon, az bizony orrába, szájába is kaphatja őket.

A laikusok leggyakrabban muslicákat emlegetnek az utcán, esetleg a lakásukban rajzó rovarok kapcsán, pedig ez nyilvánvaló tévedés. A muslicák inkább csak kisebb létszámban keringenek kedvenc táplálékuk, a konyhában elöl maradt és már (az ecetsavas fázisig jutó) erjedésnek indult táplálék körül. Az utcai rajzások felelőseit inkább közelebbi-távolabbi rokonaik között kell keresni.

A honi városokban leggyakrabban az árvaszúnyogok csapataival találkozhatunk, pláne, ha víz is – legalább egy folyó – van a közelben. Ezek a pár milliméteres rovarok valóban a szúnyogok rokonai: családjuk (Chironomidae) a kétszárnyúak (Diptera) rendjébe és a szúnyog­alkatúak (Nematocera) alrendjébe tartozik. Igen ám, de az árvaszúnyogok életciklusuk egyetlen fázisában sem szívják a vérünket, ellentétben a csípő szúnyogok kifejlett, nőstény példányaival. Azoknál jóval apróbbak is, és egy bizonyos életfázisukban (e tekintetben az emberhez hasonlóan) keresik is egymás társaságát – ekkor jön el ugyanis számukra a szaporodás ideje. Egy rendes árvaszúnyog élete javát serdületlen korban tölti el: számunkra úgyszólván láthatatlan lárva állapotában jóval tovább időzik a szabad vizekben, mint szárnyas hatlábúként. A kukacszerű lárvafázist elhagyva, kifejlett rovarként egészen más jellemzőket mutatnak, de a szintén nagy átváltozóművész pillangókkal szemben felnőttként sem szokták szépnek nevezni őket. Pedig két elülső lábuk jócskán megnyúlt, és állandó rángatózó mozgásban vannak, mintha reggelig sem ürült volna vérükből a még este bekapott tabletta. Apropó: vér! Ha már maguk nem is szívnak, egyes fajaik példányainak a miénkhez hasonló piros, hemoglobintartalmú vér folyik az ereiben, így ezek a szinte áttetsző testű rovarok maguk is ilyen színűek. Az aprólékos entomológusok meg szokták jegyezni, hogy jellemző rájuk a más fajoknál is megfigyelhető nemi dimorfizmus: míg a nőstények csápjai rövidek, fonalasak, addig a hímeké hosszabbak, sűrű, bozontos szőrűek.

Gondos anyukák

A magyarországi kétszárnyúak, azaz a légy- és szúnyogfélék között az árvaszúnyogok közül kerül ki a legtöbb faj, egyes becslések szerint akár 600–700 is. Méretük az egy-két milliméterestől a centis nagyságúig terjed – de a sokakat idegesítő árvaszúnyograjokba jórészt az apróbbakból jut. Amikor felvetődik, miért nem irtják ezeket is, az élővizekkel foglalkozó szakemberek joggal világítanak rá, hogy az árvaszúnyogok lárvái fontos táplálékok a halfajok számára is, ráadásul még ki is szűrik a foszfort a vízből.

Az árvaszúnyogok nem csupán rajzásukkal tudnak kellemetlenséget okozni, hanem rovarhoz méltó teljes átalakulásuk során is: a levetett bábbőrük ugyanis a szappanokhoz hasonló felületaktív (detergens) anyagot tartalmaz, ezért szokott jelentkezni a Balatonon a víz habzása. Ilyenkor az MTA Tihanyban található Balatoni Limnológiai Intézetének kutatói igyekeznek megnyugtatni a közvéleményt, hogy higiéniai szempontból veszélytelen és hamar eltűnő, lebomló anyag került a vízbe (azért a legtöbbünk ettől még undorodik a szürkén habzó vízbe merülni).

Az árvaszúnyog nőstények gondos anyukák: a víz felszínére vagy az abból kiálló tárgyakra, növényekre rakják petéiket, az ebből kikelt lárvák viszont már a vízben úszkálnak. Bábbőrüket elhagyva lépnek a felnőttkorba, amely számukra tragikusan rövidre szabott. Miután szaporodtak, máris befejezik az idegesítő társas rajzást, és gyakorlatilag azonnal, ráadásul csoportos formában el is hullnak: tömegsírjaik pedig az utca kövén, járműveinken, sokszor lakásunk bizonyos kitüntetett sarkaiban találhatók. A főváros környéki rajzásuk elsősorban a Duna közelében történik, de már egy nem túl heves, akár 20–30 kilométeres erősségű szél is továbbhajtja őket a vízparttól távolabbi kerületekbe. Sok más rovarhoz hasonlóan vonzódnak a fényhez, és nemcsak a lámpák, de a lakásainkba vetődve a számítógépek monitorjai és a tévéképernyők is megbabonázzák őket (utóbbiak talán azért is, mert az izzólámpákhoz képest a fényük gazdagabb a rövidebb hullámhosszú, így nagyobb frekvenciájú összetevőkben). Mivel e lidércfények sok jót nem tartogatnak számukra, vízpartra pedig aligha lelnek a nagyszobánkban, így többnyire dolguk végezetlenül végzik akár az otthonainkban is. A jegy- és bérletkiadó automaták, sőt a banki pénznyerők is hasonló fénycsapdának bizonyulnak.

A csapatok mérete és a rajzás intenzitása kiszámíthatatlanul változik egyik évről a másikra: vannak olyan esztendők, amikor szinte alig észleljük a jelenlétüket, máskor mindenki rájuk panaszkodik. Annyi biztos, hogy a populáció méretének ingadozása maga is teljesen természetes folyamat – a nagyobb méretű rajzás oka nem valamiféle bibliai átokban keresendő. Tudnunk kell azonban, hogy az árvaszúnyogok semmilyen módon sem ártalmasak számunkra: vérünket békén hagyják, és higiéniai tekintetben sem jelentenek kockázatot, még akkor sem, ha párat lenyelünk közülük (a félrenyelésük már kellemetlenebb tüneteket okozhat). Gondot legfeljebb a bomlásuk során okozhatnak, ha nem porszívózzuk fel, söpörjük el a tetemeket, a belőlük felszabaduló idegen fehérjék – akárcsak az életünket szintén megkeserítő poratkáké – allergiás tüneteket idézhetnek elő.

Nem az árvaszúnyog az egyetlen rovarféle, amely idegesítő, hatalmas rajokban lepi el (tipikusan a nyár első felében) Budapestet és kisebb-nagyobb vidéki városainkat. Az egyik leggyakoribb rajalkotó rovarok a szárnyas levéltetvek, amelyek a nevükkel ellentétben szintén ártalmatlan lények – már ami minket, embere­ket illet. Számos kerti kártevőként ismert levéltetűfélének, így a rózsafélék nedveit szívogató zöld levéltetűnek is van kifejlett példányként szárnyat növesztő változata.

Tabáni tumultus

Az árvaszúnyogokhoz hasonlóan a szárnyas levéltetvek sem a mi vérünkre szomjaznak, csupán kifejlett fajtársaik társaságát keresik, például a későbbi, kevéssé intim együttlét céljából. A rajzás esetükben is egy-két hét alatt zajlik le, és utána ők is elpusztulnak. Budapesten szinte bárhol előfordulnak, de leginkább a parkokat, fás ligeteket kedvelik (a cikkíró személyes élménye szerint sokszor volt tapasztalható a rajzásuk a Tabánban, illetve a Vár környékén).

Az árvaszúnyogokon és a szárnyas levéltetveken túl más rovarrajok is ellephetik a várost – e tekintetben most nem tárgyalnánk a különösen az áradások (a fővárosban a dunai árvizek) nyomán elszaporodó szúnyogokat, amelyek klasszikus értelemben, legalábbis a városokon belül, ritkán alkotnak rajokat. Annál nagyobb pánikot szokott kiváltani a méhrajok, illetve a lódarazsak csoportos megjelenése – ezek szúrása önmagában is kellemetlen, méh- és darázsméreg-allergiásokra végzetes is lehet, de egy tucatnyi lódarázs csípése nyomán az egészséges ember is a kórházban köthet ki.

Akadnak azonban olyan rovarok, amelyeknek rajzása nemhogy kellemetlen, de igazi – a nagyvárosokban is megcsodálható – látványosság. Igen, a kérészekről van szó! Magyarországon legalább 50 különböző fajuk él, melyeket a tudomány az ősszárnyúak (Palaeoptera) rendszertani csoportjába sorol. A legismertebb kétségtelenül a Tiszában felcseperedő, majd onnan, az imágó fázist elérve szárnyra kelő kérészek évről évre megfigyelhető rajzása, a tiszavirágzás. Az idén, nyilván a korai melegek miatt, szokatlanul hamar, már május végén elkezdődött a tiszavirágok rajzása – többnyire azonban június közepétől július közepéig aktuális az esemény, amire például a Hortobágyi Nemzeti Park évről évre külön túrákat is szervez. A hosszú magyarországi Tisza-szakasz miatt is a rajzás időben eltolódva, ráadásul több fázisban zajlik, úgyhogy akit vonzanak a látványos rovarrajok, akár heteken át is követheti e vízi rovarok csoportos, ám sajnos kérészéletű partiját, ami tipikusan napközben zajlik.

Dunavirágzás Budapesten, most

Dunavirágzás Budapesten, most

Fotó: Barotányi Zoltán

Kevéssé ismert, hogy a kérészek nem csupán a Tiszán, de a Dunában is élnek – igaz, a főváros környékén hosszú időn át tapasztalható rettenetes vízminőség sokáig gátat vetett szaporodásuknak, így az ismétlődő dunai rajzásoknak is. Néhány éve azonban újra szaporodnak és rajzanak a kérészek a fővárosi és az attól északra található Duna-szakaszon, ami az errefelé és a hazánktól északra és nyugatra található vízgyűjtő területeken megépült szennyvíztisztítók jótékony hatásának köszönhető. Az itt honos dunavirág (Ephoron virgo) méretét tekintve kisebb, mint nem is oly közeli rokona, a tiszavirág (Palingenia longicauda), amely Európa legnagyobb testű kérésze, de nagyobb csoportokba verődve már kevésbé érvényesül e méretbeli hátrány. Látványos rajzást produkálnak, főleg az oxigénben dús folyóvizek felszíne felett. Rajzási idejük augusztus közepétől szeptember elejéig tart – bízvást számíthatunk rá az idén is! Ráadásul a dunavirág (tiszai rokonával szemben) nem napközben rajzik, hanem alkonyat után, egészen késő estig. Remekül megfigyelhető ez több fővárosi helyszínen – például a Petőfi híd környékén. Még ennél is jobb megfigyelési pont a Tahitótfalu két felét (Tahit és Tótfalut) összekötő Tildy Zoltán híd. Igaz, a biológusok már a dunavirágzás újraindulásakor is figyelmeztettek arra, hogy a folyó menti mesterséges fényforrások milliónyi kérész értelmetlen pusztulását okozhatják (lásd keretes írásunkat!), és lámpáinak kérészt vonzó fénye miatt optikai és egyben ökológiai csapdaként működik maga a tahitótfalui híd is.

Halálos fények

Súlyos dilemma elé állítja az ökológus, rovarkutató szakembereket, hogy a folyó menti közlekedési műtárgyak szükséges kivilágítása és a védett kérészek életének megkímélése kibékíthetetlen ellentétnek tűnik. Legalábbis arra a rövid időre, amíg a nőstényeik lerakhatják a vízre a petéket. Kielégítő megoldás még nem adódott, ugyanakkor a kutatók saját, kézilámpás vizsgálataik nyomán már felvetettek néhány ötletet. Javasolták például fénysorompó kialakítását az optikailag veszélyes vízi objektumok, például a kivilágított hidak és a Dunán horgonyzó hajók előtt. Ez meggátolná a kérésznőstények további röptét, a feltorlódott kérésztömeg pedig végül nem száraz felületre, hanem a folyóvízbe hullana – az utódgeneráció kifejlődését biztosító kérészpetékkel együtt. Ilyen fénysorompókat már 2016-ban teszteltek a Rábán és az Ipolyon is. Nem ártana megfelelő polárszűrőkkel is felszerelni a fényforrásokat, így már nem is vonzanák annyira a kérészeket.

 

szerző
Barotányi Zoltán
publikálva
2018/28. (07. 12.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 4
    rworse
    2018. augusztus 10., péntek 13:26
    A tiszapurgáli egy infantilis. Követelem, hogy vonja vissza a kárörvendést, és fejezze ki sajnálatát.
  2. 3
    tiszapolgári
    2018. augusztus 10., péntek 08:13
    Úgy kellett.
  3. 2
    rworse
    2018. augusztus 10., péntek 06:54
    Erről jut eszembe, engem tegnap megcsípett egy darázs.
  4. 1
    tiszapolgári
    2018. augusztus 09., csütörtök 16:44
    Egy csomó emberi tulajdonság van e rovarokban. Például őket is megbabonázza őket a tévé és a színes monitor, beszennyezik a Balatont, kedvelik a Tabánt, de főleg, hogy társas lények, mégis árvák.

Komment írásához vagy regisztrálj

  • Tudomány

    Számoljon baglyot, segíthet vele!

    Bárki beszállhat a hétvégi számlálásba, óvodák, iskolák jelentkezését is várják.

    Szerző
    narancs.hu
    Posztolva
    2018. jan. 16., 19:15
    Kommentek
    0
    Számoljon baglyot, segíthet vele!
    Facebook megosztások száma
    Twitter megosztások száma
  • Tudomány

    Minden teknős nőstény lesz a klímaváltozás miatt Ausztrália partjainál

    A Nagy-korallzátonynál élő közönséges levesteknősök szinte mind nőstények lettek.

    Szerző
    narancs.hu
    Posztolva
    2018. jan. 10., 19:40
    Kommentek
    3
    Minden teknős nőstény lesz a klímaváltozás miatt Ausztrália partjainál
    Facebook megosztások száma
    Twitter megosztások száma
  • Tudomány

    Interjú

    Hímnem, nőnem

    Huszonöt éve halálra ítélve hagyta el Magyarországot, ma a brisbane-i Griffith University professzora. Vendég előadóként oktatott Londonban és Sydney-ben, Kínában, Madridban, Svédországban a Lundi, Hollandiában a Leideni Egyetemen. A nyelvtani nemekről készült összehasonlító tanulmányát New Yorkban is publikálták.

    Szerző
    Várkonyi Judit
    Posztolva
    2017/50. (12. 14.)
    Kommentek
    2
    Hímnem, nőnem
    Facebook megosztások száma
    Twitter megosztások száma
  • Tudomány

    Interjú

    „Ez az alkuk természete”

    Az idén 150 éves osztrák–magyar kiegyezés tanulságait talán máig sem emésztettük meg, az esemény sok tekintetben ma is emlékezetpolitikai viták tárgya.

    Szerző
    Barotányi Zoltán
    Posztolva
    2017/49. (12. 07.)
    Kommentek
    1
    „Ez az alkuk természete”
    Facebook megosztások száma
    Twitter megosztások száma
  • Tudomány

    Új év, új prím! Több mint 23 millió számjegyből áll!

    Legutóbb két éve találtak egyet.

    Szerző
    narancs.hu
    Posztolva
    2018. jan. 05., 16:00
    Kommentek
    0
    Új év, új prím! Több mint 23 millió számjegyből áll!
    Facebook megosztások száma
    Twitter megosztások száma
  • Tudomány

    Együtt élni a demenciával

    A fura bácsi az utcából

    A demencia népbetegség, gyógyír nincs rá, a beteg leépülését a hozzátartozók sínylik meg a leginkább. Számukra jött létre az Alzheimer café.

    Szerző
    Fülöp Zsófia
    Posztolva
    2017/49. (12. 07.)
    Kommentek
    1
    A fura bácsi az utcából
    Facebook megosztások száma
    Twitter megosztások száma
  • Tudomány

    Interjú

    „Ma is jól teljesítene a Twitteren”

    Az idén megjelent, nagy sikerű életrajz Lenint gátlástalan hazudozónak, ösztönös taktikai zseninek és a történelmi véletlenek haszonélvezőjének ábrázol­ja.

    Szerző
    B. Simon Krisztián
    Posztolva
    2017/45. (11. 09.)
    Kommentek
    3
    „Ma is jól teljesítene a Twitteren”
    Facebook megosztások száma
    Twitter megosztások száma
  • Tudomány

    Mostantól úgy is elolvashatja a Facebook-üzeneteit, hogy arról a feladó nem értesül

    A zaklatások visszaszorítása miatt vannak az új szabályok.

    Szerző
    narancs.hu
    Posztolva
    2017. dec. 19., 20:20
    Kommentek
    1
    Mostantól úgy is elolvashatja a Facebook-üzeneteit, hogy arról a feladó nem értesül
    Facebook megosztások száma
    Twitter megosztások száma